2012. 12. 28.

Sziasztok!
Kaptam kérdéseket, hogy szerintem érdekel-e valakit a blogom, rosszindulatú kommenteket és megszólalásokat a kapcsolatomról és az életemről.. Megkérek minden kedves érdeklődőt aki veszi a fáradtságot és még hozzá is szól a témához hogy legyetek szívesek és szálljatok le az életünkről. Nekünk ez így tökéletesen jó. Én szeretem az életem, szóval nincs szükségem rá hogy minden második köcsög nekiessen hibajavítóval. Ha valamin változtatni kell, akkor azt majd én tudom, nem kell rávezetni, nem kell kritizálni, én se pofázok bele senki magánéletébe... Nem tetszik? Nem kell ám foglalkozni vele, tudod, ki lehet törölni a Facebook ismerőseid közül, rögtön nem látod amit posztolunk, öröm és boldogság. Ilyen egyszerű. Meg aztán nem kell ok nélkül névtelenül ribancozni se, mert az egy másik dolog amit rohadtul nem értékelek.. Meg nem kell megkérdezni ask.fm-en hogy hogy nézek már ki, miért vagyok ilyen meg olyan. Szokj hozzá a gondolathoz hogy úgy nézek ki, ahogy, mert nem fogom átplasztikáztatni magam senki miatt. A családom, a barátaim, a szerelmem és a saját véleményem számít, a többi nem. Ilyen egyszerű.
Szóval, összefoglalva: ha valami problémád van velem, fogalmazd meg kulturáltan és úgy mondd, mint tanácsot, ne úgy mint sértést, mert azzal semmit nem fogsz érni. Mindezt lehetőleg névvel (és ha megoldható, személyesen).
Köszi!

És most, hogy ezzel is megvagyunk, lassan megyek rápihenni a holnapra. :) *nagy boldogság* :D
Sziasztok!

2012. 12. 23.

Sziasztok!
Errefelé kezdi átvenni a hatalmat a karácsonyi hangulat, karácsonyfa díszítés, mézeskalács sütés, karácsonyi film nézés, vanília, fahéj és citromillat.. Minden olyan nyugodt. Ezért szeretem a téli szünetet, vagy egy kis pihenőidő, ilyenkor általában nincsenek veszekedések, mert mindenki el van foglalva valamivel... : ) Nem is tudom, mit írjak még... Holnap este túlesünk az ajándékbontogatáson... és még semmivel nem vagyok kész. Én a saját kezűleg gyártott ajándékok híve vagyok, de most egyszerűen nem jött az ihlet. Ha tudtok valami jó ötletet adni, ami gyorsan megvan, akkor kommentben várom, és nagyon meg fogom köszönni, mert életmentő lenne.
Előre is mindenkinek boldog karácsonyt, mert nem biztos, hogy holnap tudok írni. Remélem mindenki azt kapja majd az ünneptől, amit vár. : )
Sziasztok, és még egyszer, boldog karácsonyt mindenkinek! :D

2012. 12. 20.

Sziasztok, megint!
Gondoltam még írok egy utolsót, ha már holnap világ vége... Ki várja már?
Egyébként én nem hiszek ebben az egészben. A maja naptár baromság, elfogyott a kőtáblájuk és tisztában voltak vele, hogy majd 2012-ben valakik jó nagy szarban lesznek miattuk, még röhögtek is egy jót. :)
Nem hiszek abban sem, hogy egyáltalán vége lehetne a világnak. Persze, az ember egy idő után úgyis kiírtja majd magát, de volt szó árvízről, meteorokról, arról, hogy nem lesz áram... Olyan hülyeség..
Meg én valamilyen szinten hiszek a lélek halhatatlanságában, szóval abban is, hogy a "földi testem csak egy ruha"...Mindegy, nem is érdemes beszélni erről.
Csak egy kicsit elhanyagolva érzem magam.

2012. 12. 12.-13.

2012. 12. 12.
Laza nap volt, 6 óra, irodalommal végeztünk és azt amúgy is szeretem. Kikaptam egy kémia tz-t, ötös lett és olyan büszke voltam magamra... elég ritka nálam, általánosban nagyon hülye voltam kémiából, most valamiért értem.. : ) Vagy a tanár jobb, vagy csak rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy hülyeség.. : ) Vagy mindkettő.. :) Aztán mentünk tesómmal kajálni, Stones-ba, sonkás-kukoricás pizza, nagy adag chilivel, na, az rögtön kirángatott a náthámból.. :'D Aztán mentem haza és megtanultam az irodalmat, aztán estére nagyon jó kedvem lett. Fura, hogy néha valami pont az ellenkező hatást váltja ki belőlem, mint amit általában.

2012. 12. 13.
Infón ülök éppen,. semmi dolgom... szeretem ezt a sulit.. :D Ma megint egész nap jó kedvem volt, és remélhetőleg ez így is marad a maradék időben is. Infó után lesz egy szabad órám, elszaladok kaját venni (Cakaj♥) aztán ének.. : ) Nem tudom, mennyi hangom van a berekedős náthám után, mert még nem mertem próbálgatni, de majd kiderül.. : ) 
Meglett mára az 1060 oldalmegjelenítés! :D Köszönöm, nagyon nagy örömet okoztatok ezzel nekem... szeretlek titeket.. :') ♥

2012. 12. 09.

Sziasztok. Azt hiszem, lebetegedtem. Kis náthának tűnik, de most már ráz a hideg is, úgyhogy lehet van egy kis lázam. Ami nem jó, nagyon nem... Lehet hogy beteges, de nem akarok holnap hiányozni a suliból, mondjuk az nem zavar ha keddtől itthon leszek, csak pénteken mehessek újra... a szakma miatt. Azért is, mert szeretem és jó, meg azért is, mert 20% hiányzás szakmáról, aztán automatikus évismétlés, és azt úgy annyira nem szeretném... 
Egyébként jól vagyok, attól függetlenül hogy fizikailag elég szarul érzem magam. Voltam ma táncon, a paso doble és a samba sor is sikerült, szóval a nátha jó hatással van rám ilyen szempontból, vagy egyszerűen ma szerencsésebb voltam és hamarabb leesett. Egyszer elrontottam a lépést, de sikerült kijavítani, úgy, hogy senki nem vette észre, és emiatt nagyon büszke vagyok magamra/magunkra. :33
Kaptam ma ébresztőt az én egyetlen ♥Mazsimtól, jól esett, csak még tudtam volna szundizni, de azért örültem, mert olyan jó érzés a hangjára ébredni... :$ 
Tegnap elkezdett esni a hó délután és elég sok esett is, meg ma reggelre mire felébredtem, megint szakadt, ami király, csak most kezdek belegondolni, hogy milyen hatással lesz ez a suliba és hazajutásomra, mivel ugye busszal járok..:)  Na mindegy, örülni kell ennek, legalább szép fehér karácsony lesz.. :D
Tegnap este anyumék nem voltak itthon és sokáig telefonáltunk ♥Mazsival, aztán én bealudtam... aztán ő is... szóval igazából "együtt aludtunk", ami vicces.. :D
Szóval jó hétvégém volt, csak ez a nátha nem hiányzott, de majd kigyógyítom magam valahogy.. :)
Majd még írok, sziasztok! :D

2012. 12. 07.

Nem is tudom, mit írjak. Elég rosszul alakulnak a dolgok. Folyamatos aggódás, fárasztó napok, idegesítő emberek. Szerencsére még így is meg tudnak nevettetni a barátaim és Csabi, és még így is jó élni, de jól jönne egy hosszú szünet, pár nyugis nap, ami csak a pihenésről szól. Nem fogom konkrétan leírni, hogy mit jelent a "rosszul alakulnak a dolgok" mert ez a család dolga, és nem ide tartozik, a lényeg az, hogy most nincsenek rendben a dolgok. De meg fogjuk oldani. Tudom, hogy megoldjuk.
Most nagyon fáradt vagyok. Fizikailag és mentálisan is. Nem nagyon tudom, hogy mit csináljak.

2012. 12. 03.

Esett ma a hó!!! :D Úgy néztem ki, mint egy kiskutya, ami először lát havat. Művtörti alatt is csak bámultam ki az ablakon és néztem a hópelyheket, olyan szépek voltak. :D Kár, hogy elolvadt... :((
Rékával ma úgy viselkedtünk, mint két kölyökkutya. Csikiztük egymást, meg kergettük egymást a folyosókon. Azt hinné az ember, hogy már kinőttünk, ebből, de néha szerintem muszáj így viselkedni, levezeti a feszültséget. Meg ebből különben sem lehet kinőni. ;D Most éppen átnézem a matekot, meg az élet nagy kérdésein elmélkedek, úgyhogy majd máskor folytatom.. :D Pápá! :)

2012. 12. 02.

Végre, december!
Nemsokára itt a karácsony.. : )) Nagyon karácsony hangulatom van, illatgyertya, és hógömb hangulat.. : )
Egyébként nagyon büszke vagyok magamra. Ma táncon, ugye vettük tovább a paso doble koreográfia második felét, vagyis gyakoroltuk, és életemben először (!!!) meg tudtam csinálni a travelling spin nevű lépést (három spirálforgás egymás után, haladni kell vele, 6 ütem), gyors zenére! És nem csesztem el! Úgyhogy most nagyon istenkirálynak érzem magam. :3
Vettem ma három új farmert, jó üzlet volt, meg 6-6 különböző illatú (zöld alma és vanília) illatgyertyát. És most nagyon jól érzem magam, de mért kell holnap suliba menni?? :( Itthon akarok lustulni, illatgyertya, meg alvás.. :D tetszene :3 De ehelyett holnap kikapok egy művtöri tz-t, ami szerintem jól sikerült mert tanultam rá meg tudtam mindent, csak így utólag olyan kevésnek tűnik, amit írtam. Drukkoljatok! : )
A rajz, az meg egész tűrhető lesz, agyzsibbasztó, mint mindig, de jó. Rékával majd elszórakozunk valahogy. : )
Na jó, én mára ennyi voltam, megyek, megnézek egy filmet, meg letesztelek egy vaníliás gyertyát.
Legyetek jók és szobatiszták, puszi! : )

2012. 11. 30.

Ma van november utolsó napja. Jót és rosszat is kaptam ebben a hónapban, de szerencsére több volt a jó. Remélhetőleg, a pozitíz hozzáállásnak köszönhetően, ez így is fog maradni. :)
El se tudom mondani, mennyire várom, hogy végre december legyen. Vagy végre tél.. Tudjátok, nekem, amíg nincs hó, addig nincs tél. Nem szeretem az őszt, olyan komor, mondjuk tény, hogy a színei nagyon szépek.. :) Csak nem szeretem ezt a hirtelen változó időjárást.
A havat nagyon várom. Nemsokára karácsony, és hó nélkül nem az igazi. Nagyon karácsony hangulatom van, el kéne már kezdeni kitalálni a karácsonyi ajándékokat, meg ilyenek.. : ) Megtanultam egy rakás karácsonyi dalt, és itthon  folyton rajtam van a mikulás sapka. : )
Egy kérdés: ki mit adna a családtagoknak karácsonyra? Csak mert nincs semmi ötletem.. :)

2012. 11. 29.

Sziasztok!
Újra egy boldog napra ébredtem! Laza nap a suliban, kellemes időjárás, egy kis eső, (de csak annyi, hogy éppen elázzak -.- xD), gitározgatás, és egy gyönyörű dupla szivárvány a város felett. Mindezek mellett ma van a 14. hónapfordulónk Csabival. Lehetne ennél jobb? :D Hihetetlenül boldog vagyok. :D Ma minden jól sikerült, egyszerűen minden, és tudom, hogy a holnapi napom is ilyen lesz. Ilyennek kell lennie. Minden napnak ilyennek kéne lennie. :)

2012. 11. 28.

Sziasztok újra!
Eléggé dühít valami. Sok valami. Legfőképpen az, hogy nem értékelik eléggé az igyekezetemet... Mondjuk van néhány kivétel, és nekik köszönöm. De néhányan, mint például anyum, aki pl. elvárja hogy jó jegyeket hozzak, és utána csak a rosszakat veszi észre, ami azt jelenti, hogy a rosszért le vagyok cseszve, a jóra meg annyit mond, hogy "ezt vártam"... nem tudom, miért teljesítsek jól, ha egyszerűen nem éri meg... azért teljesítsek, hogy ne büntessenek? Szerintem ez elég logikátlan... értelmesebb lenne jutalmazni, és nekem tényleg elég lenne annyi, hogy "ügyes voltál" vagy "büszke vagyok rád"... És akkor talán jobban igyekeznék. De végül is mindegy, remélhetőleg lassan észreveszi az igyekezetemet. Talán még értékeli is majd. Csak az bánt, hogy amellett, hogy az én igyekezetemet nem értékeli, a tesómét igen, és így folyton azt látom, hogy én le vagyok szarva, vagy szidnak, tesóm meg mindig milyen kis ügyes... Akkor is, ha valami éppen nem tetszik nekik, amit csinál, nem büntetik, csak valami kis ejnye-bejnye... nem tudom, hogy én rontok-e el valamit, vagy velük van baj, mert mikor jó jegyeket hozok, meg nem a telefonon lógok folyton itthon, akkor is ez megy...  Majd csak megoldódik valahogy... : )
Egyébként pedig most egész jó a hangulatom, túl vagyok a tanuláson, és megnyugtat, hogy ma már nincs semmi dolgom. : ) És most, ha nem haragszotok, megyek, és gitározgatok, mert Drussilla, az én gyönyörű gitárom legalább sose fordul majd ellenem, és ő nem érezteti velem minden pillanatban hogy hozzá képest szar vagyok. (A szerelmem és a barátaim se, szóval ti ezt ne vegyétek magatokra.. szeretlek titeket♥)
Majd valamikor, talán már holnap infón jelentkezek! (Holnap úgy is jó napom lesz :D♥)
Sziasztok! :)) 

2012. 10. 25.

Sziasztok újra, tudom, rég nem voltam, de nem volt időm, meg igazából nem is jutott eszembe hogy írjak, ezer bocsi : )
Vannak gondok mostanában, de megfogadtuk, hogy mostantól pozitív hozzáállás, és minden happy, minden sikerülni fog amibe belekezdünk, szeretjük magunkat, meg minden.. : ) Így tényleg könnyebb minden, de psszt, nehogy kiderüljön hogy én ilyet valaha is gondoltam... : )) xD Jó, jó, igaz, az uramnak megint igaza volt. : )
Meg kell mondanom őszintén, boldog vagyok. Attól függetlenül, hogy reggel veszekedtünk, anyummal, leordított, lekéstem miatta a buszt és rohannom kellett, hogy beérjek a suliba. Boldog vagyok, mert érzem, hogy minden meg fog oldódni. Úgy, ahogy eddig vártam. És itt van, csak várni kellett egy kicsit rá, meg esetleg tenni érte, és változtatni a hozzáállásomon.
Még soha nem írtam így le, legalábbis ide nem, de amióta van egy biztos pont, egy biztos támasz az életemben, minden sokkal könnyebb. Régebben olyan könnyen elvesztettem magam.. a hirtelen hangulatváltozásokkal, meg a depikkel, amiknek sokszor csak annyi volt az oka, hogy egyedül éreztem magam... sőt, volt hogy nem volt oka... de nem belemerülni kellett volna... hanem megoldani valahogy. biztos ment volna egyedül is, nem mondom, hogy nem... de sokkal könnyebb úgy, hogy van segítségem. Főleg, hogy egy olyan emberről van szó, akit mindennél jobban szeretek. Könnyebb nevetve elfelejteni a dolgokat, mint rágódni rajtuk.
Mondjuk még mindig vannak félelmeim... például nagyon félek, hogy az anyám sose fog megbarátkozni a gondolattal, hogy velem együtt mostantól Csabit is el kell fogadnia, és hogy egyszerűen nem tud mit tenni... Vagy pont az ijeszt meg, hogy még tud? Nem tudom...
Mindenesetre, azt tudom, hogy nem tudja megváltoztatni a véleményemet és az érzéseimet, ha változni is fognak (ami ebben az esetben csak azt jelenti, hogy még szerelmesebb leszek) akkor az nem az ő befolyására fog történni. Olyan nehéz elhinni, hogy tudom, mit akarok? Tényleg? : ) Mindegy, ez már rég nem az én gondom. : ) Én most boldog vagyok, és ez a lényeg. Mert Ő van nekem. És nekem ez épp elég.. : ) ♥

Lena Blond - Café Panini (2012. 08. 06.)

Beléptem a kávézóba. Aranyos hely, kicsit zavaróan változatos és régies berendezéssel. Körülbelül akkora az egész helyiség, mint egy átlagos nappali, kis fa asztalokkal, székekkel és könyvespolcokkal. A könyvek borítói fakók, mintha napokig a napon lettek volna hagyva, vagy rengetegszer elolvasták volna őket. Mivel hatalmas ablakok néztek a forgalmas pesti utcára, egy kicsit mindkettő valószínűnek tűnik. A fakó könyvek, kopott kis asztalok, a párnázott ülőhelyek az ablaknál és a fehér falra festett fekete minták barátságos, megnyugtató hangulatot árasztanak. Elképzeltem, milyen jó lehet a téli hidegben beülni ide, és letelepedni az ablak mellé egy forró csokival és egy jó könyvvel.
A fal fehér. A fehér alapra vezetékeken ülő madarakat festettek feketével. Olyan kisiskolás szintű rajzok, de pont ettől annyira  aranyosak, hogy az ember szívesen nézzen rájuk. Ha valami komolyabb festmény lenne, az már nyugtalanító lenne, azt hiszem. Azt hallottam, itt minden finom. Főleg a bundás kenyeret ajánlotta mindenki, úgyhogy ezt próbálom ki, és mikor megeszem az első falatot, bundás kenyér sonkával, krémsajttal és tejföllel, elámulok, olyan jó. El tudom képzelni, hogy minden reggel ilyet egyek.
A Panini az a tökéletes reggelizőhely, ahol reggelinek megszokott ételeket lehet megtalálni, mindenféle üdítőkkel, és desszertekkel. Miután végzek a bundás kenyérrel és és a narancslével, kinézek magamnak egy szelet citromtorát, ami nagyon-nagyon finom, bár az én ízlésemnek kicsit savanyú. Nem tudom, mit vártam egy citromtortától, de nem kicsit vagyok édesszájú, szóval az utolsó falatokat kicsit már nehezen kényszerítettem magamba. Miután végzek az evéssel és fizetek, letelepszek az ablak melletti párnázott helyre és figyelem a város nyüzsgését. Tudni kell rólam, a végletek embere vagyok. Erre az a bizonyíték, hogy szeretem a nyüzsgő nagyvárosokat, de szeretem a nyugodt, csendes kis falvakat is. Szeretem a nagy, többemeletes Alexandra könyvesboltokat, de még jobban szeretem a kicsi, bájos, új könyv illatú üzleteket. A nagy, fényes sportkocsikat, és a kicsi bogárhátú autókat. Szeretem a gyorséttermeket és az ilyen nyugalmas kis kávézókat. A csendet és a zajt. A folyamatos rohanást és a pihenést. Ilyen ember vagyok.
De nem hagy nyugodni a gondolat, hogy két nap múlva haza kell mennem, és sokáig nem jövök vissza.
És az, hogy mikor visszajövök, nem találok majd el ide. Ez a kis kávézó, ami ennyi gondolatot ébresztett fel bennem, talán többé nem lesz része az életemnek.
Mikor kilépek a Café Panini üvegajtaján és az lassan becsukódik mögöttem, madarak csicsergését hallom. Madarakat Pest belvárosában.
Mintha a falra festett madarak csicseregnének.

2012. 07. 26.

Nem nagyon tudom, hogy mit kezdjek magammal. Nagyjából lefoglal az Agymenők 2. évad 12. rész, de amúgy eléggé unatkozom... és miután nagybátyámmal bepakoltunk pár mázsa fát az udvarra, fáradt is vagyok, zsibbad a karom és remeg is, úgyhogy az írás most elég nehezen megy. És várom, hogy megcsörrenjen a telefon. Lassan három órája. De azt várhatom, mert valószínűleg már este lesz, mire bárkinek is eszébe jutok. Unatkozok egyedül, de nincs kedvem menni sehova mert meleg van, és nem akarom kivinni sétálni Lekát, a gyönyörű labradoromat, mert fáradt vagyok.
Feltöltök majd pár képet még a balcsiról ha a bejegyzés végére értem.
Ami most van, azt hiszem.
Na hello mindenki! :))

Balcsin :D

Ballagás ^^

és még néhány kép csak úgy, mert unatkozok xDD

1. mosolygós :D

2. mosolygós :D

Balatonfüred 2012.

július 1.
A családi nyaralás első napja füreden. Kb. délben indultunk otthonról és alig több mint négy óra alatt értünk ide, ami szerintem egész jó. fura hogy az úton alig olvastam, pedig hoztam két könyvet (Csontváros és Futótűz) unaloműzőnek, de most csak bámultam ki az ablakon, egy logikai játékkal szórakoztam és telefonáltam. Sokkal gyorsabban telt az idő, mint általában.
Nagyon tetszettek a napraforgók. Nem tudom, miért, csak vonzzák a szememet. Most próbálom átgondolni a nap eseményeit, de valahogy minden zavarossá válik. Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk. Furi volt, olyan, mintha hazaértem volna. Imádom ezt a várost, de furcsa, olyan, mintha megkönnyebbültem volna. Vagyis helyesen fogalmazva, határozottan megkönnyebbültem. Mikor odaértünk a szállásunkhoz már volt egy olyan érzésem, hogy ugyanazt a szobát kapjuk majd mint tavaly, és tényleg! :D De legalább megszokott a környezet. Még strandra is lementünk ma, én az új láthatósági bikinimben, ami azért jó, mert tényleg 2 km-ről meg lehet látni engem, és így elég nehéz elveszni xDD
A víz nagyon jó volt, de jobban szeretem a klóros vizet. Mindegy, a hangulat megvolt, elhülyültünk. Kimentettünk pár katicát a vízből, szerintem Balaton átúszás lehetett, és most biztos szidnak minket, hogy mindig kivittük őket a partra. :'D Kimentettük őket, és az utolsó kettő már csak a szállásunk teraszán repült el a kezemről. Az utolsó, a kis kedvencem, Carlos kis szárnyán mintha el lett volna mosódva az egyik pötty. Mindegy, ő nagyon jól elvolt a karomon, és én is egészen megszerettem.
Utána mentünk Tescoba, ahol apu azt mondta, hogy ő már inkább kihagyná a sétát a Tagore-sétányon, mert fáradt, ami mondjuk jogos, mert sokat vezetett... de nekem akkor is hiányérzetem  volt utána. Még nem tudom, hogy lesz a holnapi nap, de nekem látnom kell a sétányt este.
Már most érzem, hogy nagyon rossz lesz elmenni innen.

július 2.
Reggel sokáig lustultunk, utána lementünk a sétányra, de nem sokat voltunk lent mert nagyon tűzött a nap. Ezt bizonyítja, hogy a vállamnak lett egy halvány piros árnyalata. Lent kajáltunk, aztán visszamenekültünk a klímás szobába, lustultunk, és pedig telefonáltam.
5 óra körül mentünk ki a strandra, jó volt, béreltünk vízibiciklit és azon napoztam egy kicsit : ) Mikor hazaértünk megint lustulás következett, és én megint telefonáltam.
Este kimentünk a sétányra, meg a kikötőbe, újra van élő zene, és telihold volt este, ettől valahogy még szebb volt az egész ^^

július 5.
Ma este lementünk a Tagore-sétányra, de csak hárman, mert Béci fáradt volt és nem akart jönni. Nagyon jó volt, bár picit fújt a szél, de legalább nem volt olyan vészesen meleg. A kikötőnél volt egy gyönyörű Audi S7 Sportback, a legszebb kocsi amit valaha láttam :$$ Aztán mentünk a kikötőbe, és meg akartam venni a meglepit Csabinak, de már be volt minden pakolva, mert elég viharos volt az időjárás. Na nem baj, majd holnap. Visszafelé láttunk egy bódét, a sétányon, ahol egy festő házaspár képei voltak kiállítva, a Balatonról, csónakokról, pipacsos mezőkről... és ott volt a kedvencem, az "Elfogyott a krumpli", ha jól emlékszem, ez volt a címe. Egy fa lépcsőt ábrázolt, gallyakat mellette, egy kosarat és a fal egy részét. Az egész különböző barna árnyalatokból állt és valami gyönyörű volt a fafelület ábrázolása. Igazából az egyik saját rajzomra emlékeztetett picit, és most nem akarok egoistának tűnni... De tényleg.. : )
Egyébként a festőt Boda Balázsnak hívják, ha jól emlékszem. De nem vagyok benne teljesen biztos.

2012. 06. 15.

A mai nap... hosszú volt. Felébredtem hajnali négykor, egy simán rémálomnak nevezhető álomból. Azt álmodtam, hogy az őseim eldöntötték, kiköltözünk Amerikába, ezért szakítanom kellett Csabival, mert tudom, hogy akkora távolságot még mi se bírnánk. Kegyetlen volt. Ne röhögjetek körbe, nálam ez tényleg egy durva rémálom. Sírva ébredtem. Kint még nem volt teljesen világos... és tudtam, hogy nagyon korán van még... de beszélnem kellett valakivel, és mivel tesóm wifis telója a szobámban maradt, úgy döntöttem, írok Csabinak... és abba a hitbe ringattam magam, hogy ezt még ma el is fogja olvasni. Ja.
Most nem túl jó a hangulatom... pedig délután még jó volt. Reggel be kellett mennem ballagási műsor próbára, átadtam Mesinek a róla készült portrét, aztán jöttem haza és takarítás. Lehet hogy beteges, de még élveztem is. Vicces volt. Végre nem arról szólt a napom, hogy az ősök kritizálnak és ordibálnak velem. Végre hasznomat vették itthon. De csak azért viseltem el, sőt, kértem munkát, mert tudtam, ha anyum jókedvű, többet beszélhetek Csabival. Megint csak nem jött be. Dettyke, te már csak ilyen szerencsétlen vagy.
Mit várjak még a mai naptól? Semmi nem jött ki jól. Ki fog még belém rúgni? Várom a jelentkezőket, nekem ma már olyan mindegy...
Holnap lesz a ballagásom. aztán ballagási buli. Mindez = szenvedés. Igazán vicces hogy MINDENKI AKIT NEM AKAROK LÁTNI, FŐLEG NEM A BALLAGÁSOM NAPJÁN, ITT LESZ A HÁZUNKBAN!!
Nem. Tényleg nem vicces.
Nem akarok mást, mint aludni, kedd reggelig. Addig vége lesz mindennek amit inkább kihagynék. Meg a hiányom se tűnne fel senkinek. Akkor meg már mind1...
Unatkozok. Nem tudom, mit kéne csinálni? Zenét hallgatok. Éhezők Viadala-zenéket. nagyon feldobja a hangulatomat, mondhatom... azt hiszem, fejlécet cserélek...
Na majd még írok, és akkor remélhetőleg már jobb lesz a hangulatom.
Na puszi, pá.. ^^

2012. 06. 06.

Tegnap óta elég szar kedvem van... Mert tényleg bánt... bármilyen meglepő, igen, nekem is vannak érzéseim, és problémáim, de nem esik jól, ha segíteni akarok, és nem hogy nem vesznek komolyan, de még én vagyok a rossz gonosz... Most úristen, nem figyelem az msn-t, tragédia... De ha bocsánatot kérek és nekem jön vki, az kiakaszt...
Tudom, elég hihetetlen, de tényleg sajnálom, hogy nem tudtam segíteni... Néha tényleg hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem csak nekem vannak gondjaim... De én megpróbáltam és te nem fogadtad el... Innentől kezdve hadd ne legyek én a hibás.
És tudom, hogy valószínűleg megint nem fogok elérni vele semmit, de sajnálom. Tényleg.

Most eléggé kivagyok lelkileg. Van, amikor úgy érzem, épp elég nekem a saját bajom, és nem tudok másokat nyugtatgatni. A tegnapi nap is ilyen volt, ennek ellenére tényleg próbálkoztam, és megviselt, hogy azt kaptam, amit.
ÉS MEGINT ELJUTOTTAM ODA, HOGY SAJNÁLTATOM MAGAM!
Ez elég szánalmas.
Még szerintem is.
Na ennyit rólam. Lassan kezdem megérteni, miért viselkednek úgy velem, ahogy.
Mert én se vagyok jobb.

2012. 06. 05.

Nagyon furcsa, hogy alig több mint egy hete találkoztam Vele utoljára, mégis, mintha egy év telt volna el azóta. Rengeteget járok ki a Körös partjára... de már csak kínzom magam. Egyedül már nem az igazi. Már a Centerbe se megyek szívesen, főleg nem egyedül... és már a régi házunkhoz se. Minden olyan üres nélküle...
Mostanában az időjárás is olyan, mint a hangulatom. Ez perpillanat azt jelenti, hogy sötétszürke esőfelhők és szél. Lesz ebből még ma vihar is...
A fáradtság még jobban lehúzza a hangulatomat. Dezsőbá' (már volt róla szó) tartotta ma az első két óránkat (ami azt jelenti hogy órarenden kívüli dupla tesi, halleluja -.- csendben megsúgom, a 6. óránk is tesi volt/lett volna, de én nem mentem be mert próbálnunk kellett a ballagási műsort. Ezért aztán nem is vittem cuccot. Ezért aztán futhattam a sulikört is mezítláb.) Foci lett volna de vihar volt este, ezért tiszta víz volt a pálya - amit nekem kellett lesöpörni róla. Nagy pálya, sok víz, Dettyke zongorabillentyűkhöz szokott kis kezén pedig gyönyörű vízhólyagok. Nem leszek jó háziasszony. Emellett pedig futtatott velünk négy sulikört... Nem tudom, ez azt képzeli hogy mi élsportolók vagyunk?? Pff..

2012. 05. 29.

Sziasztok! ;D
Miről is írjak először... : ) Kezdjük például a szombatnál, ami egyébként életem eddigi legjobb és legboldogabb napja volt... : ) Tényleg. Mert a délutánt a szerelmemmel tölthettem, aki nagyon hiányzott, és most ebben a pillanatban is hiányzik. Utálom a távolságot. :'(
Aztán a vasárnap.. a délelőtt egész jó volt, lustulás meg minden, délután meg tánc, ami kicsit fárasztó volt, de jól esett. Meg aztán ezzel már a vizsgára készültünk, ami most szombaton lesz 5től a Balassiban. (aki gondolja, eljöhet, 500 ft a belépő, ha csak a műsort nézed meg, 3000, ha a bulin is maradsz utána.. :D) Aztán hétfő. A hétfő... változatos volt. A délelőtt megint pihivel telt, de semmivel nem lettem kipihentebb tőle. Csak még jobban elálmosodtam. Mondjuk a délutáni centerezés folyamán megittam egy Sprite-ot és a cukor egészen felébresztett, de valahogy nem volt az igazi. Viszont a hangulat nagyon ott volt! :D
Most pedig infón ülök, de már nem tanulunk semmit, csak kockulhatunk, de be kellett jönni. Ja, és ha már itt tartunk, megkérek mindenkit aki olvassa a blogot, hogy szurkoljon Életem Szerelmének! :D (de gáz, hogy ő az egyetlen aki olvassa.. x'DD)

ÉS MOST JÖN A LEGJOBB RÉSZ!!! :D
MA (2012. 05. 29.) van a 8. hónapfordulónk! :D Örüljetek velem / velünk.. :D

Na én most hagyom hogy Chrisssy fárasszon (megyünk Special A-t nézni), majd később, lehet hogy még ma írok!
Sziasztok! :D

2012. 05. 23.

Jóreggelt emberek! (és UFO-k, és mindenféle más világból érkezett lények, ha léteztek. Na meg neked is, Jar-Jar.. ;DD)
Megint infón vagyok, bár gondolom ez nem meglepő.
Ma hat órám lesz, aztán megyek énekpróbára, utána tanszaki hangverseny.. :|| :$ Már most elég ideges vagyok, szükségem lenne némi megnyugtatásra (igen, fel lehet hívni és sok szerencsét kívánni, vagy csak beszélgetni picit, hátha megnyugszom... igen, ez célzás akart lenni...) de ez valószínűleg elmúlik, amint a Bartók teremben leszek. Vagy nem, de mikor meghallom a zongorakíséretem első hangját, akkor biztosan. Kíváncsi vagyok, kik jönnek el azok közül, akiket meghívtam. Számítok rá, hogy csak a szüleim, esetleg a tesóm is... de ő se akar jönni, csak az ősök kényszerítik majd. Ez nem igazán dob fel. Mondjuk lehet jobb is, ha kevesebb ismerős lesz a közönség soraiban. Könnyebb ismeretlenek előtt leégetni magam.. xD
Na nem, tényleg, úgy érzem, jó lesz... mondjuk a "Jöjj drága május..."-t nem lehet elrontani... :'DD Kíváncsi leszek.
Egyébként a reggelem elég jó volt, a szerelmem hangja és a kis lustulás amit megengedhettem magamnak, feldobta a hangulatomat. : ) A napom további részei, sejtésem szerint, kevésbé lesznek jók, hiszen suli van, de talán nem lesz annyira szörnyű. Mint általában. Irodalom, szép lesz, a verset, azt a kemény 8 sort, megtanultam tegnap, de egy szóra nem emlékszem! (És a tesóm még azt mondta, aludjak rá egyet... xDD) Na majd lesz valahogy. Nemsokára írok, valószínűleg a következő infón, mert otthon egy darabig még nem leszek gépen. (Letiltás miatt, meg azért is, mert tesóm gépe szétcsesződött és most az enyémen kockul. MINDEN DÉLUTÁN!!!! -.-) Na majd írok, nemsokára, addig is mindenkinek
Heloo : ))

2012. 05. 15.

Megint infón. Írtunk, így csak kevés időm van.. de ott tartunk, hogy máshol már nem is nagyon fogok blogolni... xD A következő óra fizika és imádkozok, hogy ne legyen kijavítva a fizika tz, mert elég rosszul sikerült...
Mindegy, most még ne foglalkozzunk ezzel. Addig még van negyed óra. Nem, ez szerintem se megnyugtató..
Szóval, a mai napom eddig ritka jó volt, már reggel hallhattam a szerelmem hangját, ami azért elég sokat dobott a hangulatomon, de még így se vagyok teljesen ébren... csak boldog vagyok.. : )

2012. 05. 09.

Nagyon hulla vagyok. Az apám felébresztett fél hétkor, azzal, hogy ne nyavajogjak, ő fél ötkor kell minden nap. Ahaaa, thx,  naagyon megnyugtató. Magamhoz képest pedig sokat aludtam, csak éppen szart se ér... mert még így is leragad a szemem... kéne már a nyári szünet, hogy addig és akkor aludhassak, amikor akarok. (Bár ahogy magamat ismerem, a nyári szünetben még kevesebbet fogok aludni. Szeretem kihasználni a szabadidőt.) De most akkor is az elszunnyadás szélén állok, és képzeljétek, a mai nap "legjobb része" - 6. óra, BIOSZ TZ!! Tegnap kikeresgéltem az összes választ, mert ugye megvannak a kérdések - és amilyen szerencsecsomag vagyok, a picassa nem mentette el a válaszokat. Nyolcból egy oldalt sikerült megmentenem, azt meg a telóm nem nyitja meg. Picikét szerencscsomag vagyok. Nagyon. De legalább a feladatok kitöltésével készültem kicsit, és végülis az utolsó órában írunk, úgyhogy van még egy kis időm készülni a szünetekben is... Most meg infón vagyok és szokás szerint kockulunk óra elején...
De most nincs energiám többet írni. Viszont annak ellenére, hogy fáradt vagyok és tiszta ideg a tz miatt, nagyon boldog is, ne kérdezzétek, hogy érzem ezeket mind egyszerre. Biztos a szerelem teszi.

2012. 04. 25.

0. óra infó. Mondjuk ha 0. óra, akkor infó legyen, mert az legalább szeretem. Elég fáradt vagyok, de kezdek már ébredezni... na majd meglátjuk, mennyire tudok ébren maradni később.. : ))

~Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek

S soha nem figyelek, mikor hova lépek

Ő pedig csak csendben messze elrepül

S néha néha a távolban újra előkerül

Tudom, úgyse lesz az enyém, mégis szaladok

De az évek során egyre lassabban haladok

A körülvevő emberek néznek rám bután

Pedig én csak futok, futok az álmaim után..~

~Engem nem a siker rontott meg, világéletemben elviselhetetlen voltam...~

~A szerénység az a művészet, amikor mások jönnek rá, milyen fontos vagy...~

A sikerhez vezető út karbantartás miatt zárva! :DD

A jövő nagyon hasonlít a jelenre, csak hosszabb.

Nem szenvedek elmebetegségben. Minden percét élvezem.

Élj úgy, mintha minden napod az utolsó lenne. Aztán egyszer csak igazad lesz.

Több ezer telefonszámot tudok fejből. Csak nem tudom, melyik kié.

2012. 04. 04.

Megint elkezdtem a 13 okom volt...-ot. Szóljatok rám, ha még egyszer elkezdem, hogy égessem el, vagy ajándékozzam Mesinek. Mondjuk elgondolkodtató könyv...
Az van, hogy mindenki, akit szeretek, vagy szerettem, átvágott... egyszer, vagy többször, attól függ, kiről beszélünk éppen. De az a vicces az egészben, hogy néhányan még nem is tudják, hogy tudom... ez olyan... ha szeretek valakit, és nem akarom tudomásul venni, hogy ennek ellenére hazudik... akkor nem foglalkozok vele, és hagyom, hadd higgye, hogy elhiszem... de ez nagyon tud fájni. És nem is bírom sokáig. Mert ugye felejteni, azt nem tudok. Hiába mondom, hogy "felejtsük el", azért az emlék megmarad... és... a végén úgyis az emlékek segítenek majd dönteni, ha... szóval, gondolom értitek.
De nem akarok ezzel foglalkozni. Sok emberről tudok dolgokat, amit talán nem akarnának visszahallani. Sokan ártottak nekem, de tudjátok mit? El van felejtve! Tiszta lap, mindenkinek. Na jó, ezt nem gondolom teljesen komolyan, nem mindenkinek. De néhányan komolyan vehetik. És persze az el van felejtve rész se igaz, mert nem felejtem el. De elhalványítom. Meg fogom próbálni, tényleg. Tényleg.

2012. 04. 03.

Először is, boldog névnapot az én kedvenc bátyámnak, Ricsinek, akit nálunk ismeretlen okokból Bécinek hívunk! (persze hogy kedvenc, hiszen ő az egyetlen tesóm.. :D)
Most éppen infón vagyok, vagyis az óra még nem kezdődött el, de bejöhettünk a terembe kockulni. A suliba jövet betört a körmöm. Ezt az infót valamiért muszáj volt megosztanom valakivel. Mert fájt.. : /
Ma, mivel a tesóm névnapja van, bolondokháza van otthon. Hamar felébresztettek, pedig szépet álmodtam, amiért eléggé ki vagyok akadva, de ez van. Mindig a szép álmoknál ébresztenek hamar, már hozzászokhattam volna. Ma az egész nap a tesómról szól, és azt 14 év alatt is nehéz volt megszokni. Furcsa, hogy van 2 nap, amikor külön ünnepelnek minket, mert nagyon hozzászoktam, hogy a szülinapunk egyszerre van. Furcsa, hogy van 2 külön nap. De engem, a tesómmal ellentétben ez nem idegesít. Ő elég irigy, ezért zavarja, mikor én vagyok a  középpontban, én inkább örülök, hogy egy napig kevesebbet foglalkoznak velem. Egy kicsit nyugodtabb minden.
Ma délután lenne egy szolfézsverseny, vagyis lesz, amire el kéne mennem, de nem fogok. Azért, mert megint nincs énekhangom, és így semmi értelme. Esélyem sincs nyerni, ezért nem fgok 4 órán keresztül a zenesuliban unatkozni. Csütörtökön a szünet miatt megint elmarad az énekórám, ami azt jelenti, hogy 6 hete nem voltam órán... de mondjuk ez most jól jön, mert azzal, hogy visszaestem a betegségbe csak azt bizonyítanám a tanárnőnek, hogy nem igazán tetszik az az út, amint elérhetném a gyógyulásomat... (nyers tojássárgája, A-vitamin, NÉMASÁG, INSTRUMENTÁLIS ZENÉK) Na neee..
Na, szerintem mára ennyi lenne... Sziasztok...

2012. 03. 28.

Eléggé kivagyok, lelkileg és fizikailag is. Elég rég nem voltam úszni, ennek ellenére tegnap leúsztam 36,5 hosszt. És nem vagyok megelégedve magammal, mert nem volt meg a 40 hossz, az 1 km. De most így is úgy érzem, hogy alig tudok megmozdulni. Vannak még más dolgok is... amik kikészítenek idegileg, de elég könnyen túl tudom tenni magam rajtuk, amivel magamat  is meglepem. Nem jellemző rám, ugye?.. Egyébként ma még nem nagyon történt semmi. Elég fáradt vagyok, pedig ma nem ébredtem fel egyszer se este, de rémálmaim voltak.... :(

2012. 03. 17. - 19.

március 17.
Az van, hogy a szüleim megint lecsesztek, amiért túl sokat kockulok. Mondjuk tök jogos.. Csak az a gond, hogy nem tudok olyan magyarázatot adni, hogy értsék.. hogy megértsék. Furcsa helyzet.
Sokan mondták már nekem, hogy olyan vagyok, mint egy golden retriever. És ha jobban belegondolunk, ebben van igazság, akkor is, ha a hajszínemet nem vesszük figyelembe.. (:D) Én is mindig megvédem azokat, akiket szeretek. Bármit megtennék azokért, akiket szeretek. Ezért van az is, hogy sokat kockulok... kicsit hülye hasonlat, de ez van. A kutya képes fél napot várni a kapu előtt ülve, míg a gazdája haza nem ér... na, én meg képes vagyok fél napig frissítgetni a facebook-ot, amíg ő nem ír... lehet, hogy ez szánalmas, de igazából ezt is csak azért csinálom, mert szeretem... Ezzel is ezt próbálom kifejezni... hogyha ő elfelejt írni nekem, én akkor is itt várom, és... elég rossz, hogy ennél többet nem tehetek.
Miközben leírtam a kék spirálfüzetembe amit ide is, anyu bejött a szobámba. Megkérdezte, mi a baj, és én elmondtam. Keveset beszélgetünk, elég furcsa volt. De nagyon fájt, amit mondott. Azért, mert volt igazságalapja. "Ha annyira írni akarna neked, megtalálná a módját, hogy írjon. Nincs kifogás."
De tudom, hogy egyszerűen nem várhatom el tőle, hogy minden pillanatban velem foglalkozzon, bármennyire jól esne...  de néha hanyagolnia kell engem, és ezt el kell fogadnom... Ettől függetlenül fáj, hogy van igazság abban, amit anyu mondott.
Anyu később megint visszajött és beszélgettünk. Valahogy sikerült úgy témát váltanunk, hogy megbeszéltünk, miért félek Zotyáék kutyájától, és egy kicsit megnyugodtam. (Azok után, hogy kisírtam magam.) Tudom, hogy minden meg fog oldódni, csak várni kell... és szükségem volt a sírásra, akkor is, ha elmosódtak a betűk a füzetemben a könnyektől.. : )

március 19.
A tavaszi jó idő... hát igen, hosszabbodnak a nappalok, rövidülnek a szoknyák. Ez rám tökéletesen igaz. Ma egy már jól ismert fekete-szürke cucc volt rajtam, egy kicsit talán rövidebb is, mint kéne... : ) Hétfő reggel, még nem igazán tudtunk beszélni, így a csíkos cuccból csúkos cicc lett, Chrisssy meg úgy kezdett egy mondatot, hogy "az egyik faterom.." Szóval, hétfő reggel, fáradtság, és dupla tesivel kezdtünk, halleluja... -.-
A tanár megint elvárta tőlünk hogy rugdossuk a medicinlabdát.. (szerintetek normális?) hogy ásná el magát..
Irodalom - mint az egyetlen ember az osztályban aki tud és szeret verset elemezni, középpontban voltam. Ilyenkor az osztály kivételesen nagyon szeret, mert helyettük melózok. Na jó, azért vannak, akik néha hozzászólnak a témához. Nyelvtan - unalmas. Nem értem, miért kell megtanulnom a szabályokat, ha egyszer "ösztönből" is tudok helyesen írni meg beszélni???...
Ma laza négy órás napom volt és holnap is az lesz, viszont bent kell majd maradnom megbeszélésen a diáknap miatt.. Eddig mindig tesiről lettünk elkérve, és az valahogy jobban tetszett, mintha a szabadidőből megy... de hát ez van. És a hétnek még nincs vége.

2012. 03. 15.

Nemzeti ünnep, tudom, tudom... de most valahogy nem akaródzik arról írni, milyen jó magyarnak lenni. Fáradt vagyok. Nem fizikailag... bár az is jogos lenne, mert egész nap a szobámat pakoltam... (már majdnem teljesen kész, és imádom, csak a zongorám nélkül olyan.... üres... és valahogy elveszett a hangulata...) azt hiszem, az ősök fárasztottak le... ma kifejezetten rendesek voltak, csak egy idő után már idegesít, hogy mivel ők is a szobában vannak, nem hallgathatom azt a zenét, amit én szeretek, mert nekik az nem tetszik, kicsit fárasztó, hogy félpercenként nyaggatnak valamivel... örülök, hogy végre van egy kis nyugtom.

2012. 03. 12.

Tudjátok, felvettek a BEG-be. Ez egy művészeti suli, nagyon is nekem való, van ott pár haverom és a tanárokat is bírom. Nagyon örülök neki, meg minden, de úgy érzem, örülhetnék jobban is... de nem tudok...  Furcsa.. : )
Újítjuk a szobámat. Nagyon furcsa... annyira hozzászoktam, évekig ugyanolyan volt, és... szóval, nagyon furcsa. Terveztem, hogy felfestem az egyik falra az Eiffel tornyot, de ezt az ötletet elvetettem... vagy ouroboros sárkány lesz belőle, vagy csak a rajzaimat rakom ki... még nem tudom, attól függ, hogy fog kinézni a szobám, festés után.. : )
Ma ritka laza napom volt, irodalom, két rajz, és töri lett volna, de nem volt a tanárunk, így a volt ofőnkkel filmet néztünk... ami nem volt túl jó, mert néhány gyökér eléggé felidegesítette, és bármennyire szeretjük, még ő se túl jófej, ha ideges...

2012. 03. 11.

Először is lenne egy kérésem minden élő, lélegző olvasóm felé. Tudom, hogy nem vagytok túl sokan, ami nem is baj, de szeretném tudni, van-e értelme írnom egyáltalán, szóval szeretnék több nevet látni a rendszeres olvasók között... Ez csak egy apró kérés lenne, és nekem nagyon jól esne... Ennyi... Témaváltás.
Amúgy nem sok minden történik errefelé. A szobám átalakításán veszekszünk anyuval, elég sokat, mert az ízlésünk teljesen különböző, ami neki tetszik, nekem nem... és fordítva... nem nagyon tudunk megegyezni...
Meg vannak itt más dolgok is. Nem fogom folyamatosan azt ismételgetni, hogy mennyire hiányzik... csak néha... tudom, hogy szeret, de néha elbizonytalanodok... mert annyira könnyű azt mondani, hogy most biztos nem ér rá írni nekem, beszélni velem... de mi van, ha egyszerűen csak nem akar?... Félek ettől...:'//
Talán most csak azért félek, mert először nem...  és már volt, hogy kiderült, kerestem valakit és... szóval gyakran megtörtént, hogy csak megunták a hülyeségeimet, és itt hagytak... ezt nem akarom még egyszer átélni, és ezért szeretném tudni, hogy mi van...  lehet, hogy csak paranoiás vagyok... lehet, hogy nincs semmi baj, de ezt akkor se akarom még egyszer átélni... :'// :'(

rossz gondolatok... ezen kívül még sok... és rosszabbak is... nem részletezem... : //
___________________________________________________________________________________

na, azért kell egy jó emlék, ami felvidít... : ))

Jut eszembe, volt a napnak egy vicces része is. Tesómmal fogadtunk, hogy ha Csabival mához egy évre még együtt leszünk, vesz nekem pizzát.. : )

2012. 03. 06.

18:53
Nemrég értem haza. Szolfézs helyett Roxyval mentem centerezni, és mennyivel jobban jártam. : ) A jó hangulat sajnos már elszállt... de azért jó volt : ) Találtam magamnak egy cipőt, ami nem is vészesen drága, viszont jó magas a sarka (aminek nagyon örülök, jól jön, amilyen kis gnóm vagyok) és baromi jó... asszem szerelmes vagyok... újra.. :$$ ♥
Mászkáltunk, mentünk hangszerboltba, + a center 3. emeletére, a szokásos helyünkre. Meg nézelődtünk, olyan boltokban, ahol soha az életben nem vennénk semmit. (Vagyis személy szerint én nagyon szívesen vennék, csak nem telik rá.. xD) És rengeteg jó cuccot találtunk... : ) Ha lesz pénzem, valószínűleg elrángatom Roxyt shoppingolni... : ) És megveszem azt a cipőt... :$$ ♥♥
Még egy fontos infó a mai napról. A Tavasz utcán végigmenni sötétedés után EGYEDÜL rohadt félelmetes... ez szerepet kap majd néhány rémálmomban szerintem.... 
Na szerintem én ennyi voltam mára, majd még írok valamikor.

2012. 03. 06.

Még van 9 percem. Ma könyvtárhasználat lesz, úgyhogy sajnos később nem fogok géphez jutni, hogy befejezzem ezt a bejegyzést. Nem tudom, miről írjak. Elég sok dolog van, ami mostanában zavar, de nem olyan fontos dolgok, hogy ne tudjak könnyen túllépni rajtuk. Például a kamuhaverok... utálom azokat az embereket, akik szemtől szembe jópofiznak, de aztán ugyanúgy szidnak a hátad mögött... de valamiért mégis elviselem őket, pedig nem kéne. Mindegy. Lényegtelen. Aztán az is eléggé zavar. mikor megkérdeznek tőlem valamit, arra kérnek, hogy válaszoljak őszintén, és én ezt is teszem, de aztán nem hisznek nekem... ez nagyon tud zavarni, és ezen még órákig tud pörögni az agyam.

Egy kis lista. Unaloműzés céljából.Tényleg, csak azért, mert unatkozok.... Néhány zene, amit hallgatok mostanában : ) Ha érdekel, hallgass bele, jó szórakozást hozzá : )

Leona Lewis - Broken
Leona Lewis - Run
Sara Bareiles - Gravity
The Fray - Never Say Never
Tokio Hotel - World Behind My Wall

2012. 03. 05.

Kínzom magam, mert sajnos a betegség még nem múlt el teljesen, a hangomat még nem kaptam teljes mértékben vissza, és sajnos... ez főleg az énekhangomra vonatkozik. Hallgatom a kedvenc számaimat, amiket énekelni szoktam, (Leona Lewis - Broken, Run stb.) és azon idegeskedek, hogy nem tudok magas(abb) hangokat kiénekelni... ami azt jelenti, hogy az amúgy is kis hangterjedelmem kb. tizede áll most rendelkezésemre, ami kb. a semmivel egyenlő....  : / Csak reménykedni merek, hogy csütörtökre visszajön annyira a hangom, hogy órára tudjak menni...

2012. 02. 29.

Infón vagyok. Az anyám nem enged ma géphez. Mily meglepő. A tegnapi jó hangulatom oda, aminek az az egyik oka, hogy a következő óránk kémia, a másik, hogy lesz ma két órám a "kedvenc" tanárommal. Halleluja... -.-
Hát, azt hiszem tegnap egyetlen egy beszélgetés volt, amivel értem is valamit. Egy olyan emberrel, akitől már nem vártam semmit, de mégis.. : ) Szóval, végülis kiderült, hogy nem kell mindig mindenkiben csalódnom. Talán. Még nem tudom.
Nehezen bírom a távolságot. Három nap telt el (számomra kb. 3 hétnek tűnik) és rosszabbul érzem magam, mint egy hónapja. Csak reménykedni merek, hogy nem hiába... legalább ennek legyen jó a vége...
Most elég ideges vagyok. Nagyon valószínű, hogy ma felelek kémiából, és ezt tegnap is tudtam, ennek ellenére nem tanultam 1 szót se.. (mert érdekel is engem a vízlágyítás folyamata...) szóval megint az lesz, hogy a szünetben puskát írok a kezemre, hátha írásban kérdez. Meg amíg megírom a puskát megtanulom a felét.
Ideges vagyok. Gondolom ez látszik a gyakori témaváltásokon, meg minden. Nem tudom, mit csináljak... azt hiszem, túl sok energiám van. És  mégis itt kell rohadnom, még 5 óráig, mielőtt hazamehetnék, és otthon is rohadt sokat kell majd tanulnom holnapra...  Király.
Képzeljétek. Az őseim végre beleegyeztek, hogy felújítsuk a szobámat. Én akartam, már vagy 2 éve ezzel piszkálom őket. Végre elértem a célom. Mondjuk van még valami, aminek nagyon enm örülök... el akarják adni a zongorámat. Nem sokat játszok, igaz, de azért néha jól esik, és hiányozna, és őszintén nem érdekel, mennyi pénzt kapnánk érte. Kell.
Mindegy. Ideges vagyok. És mennem kell kémiára. És hiányzik. És aggódok. És... drukkoljatok..
Pár nap, és jelentkezek.

2012. 02. 22.

Tudjátok, mi idegesít? Hogy próbálok mindent megtenni, amit tudok, és többet, de mégse érek el semmit...  Mégis mindig veszekedés a vége, és... ez eléggé kicsinál lelkileg.. de mit tegyek, ha csak így érhetem el, amit akarok? Néha még így se...

2012. 02. 15.

Chrisssy osztja nekem a zen bölcsességeit. Ami kivételesen nem baj. Amúgy se. Csak néha. De... fura, kivételesen tudok is kezdeni valamit azzal, amit mond. Talán azért, mert... nem tudom, miért.

2012. 02. 08.

A változatosság kedvéért kezdtem egy új történetet (de közben azért foglalkozok az Ailen-nel is.. :D). A Kelly Armstrong - The Summoning ihlette, ezért is van, hogy az előszó kísértetiesen hasonlít a The Summoning egyik fejezetére : )
Ha valakit érdekel, nyugodtan írjon : )

2012. 02. 07.

Helloo : )) Újra infón : ) Ma.. még semmi nem történt. Lehet, hogy lesz egy kis időm délután, mert tesómnak bent kell maradni törin. Versenyfelkészítő. Szegény szerencsétlen... :DD
Most ebben a pillanatban jó kedvem van. : )
Nem tudom, mit írjak...  hiányolom ezekről a gépekről a facebookot, de az m.fb-t nem merem megkockáztatni : )
Pedig jó lenne.... na, majd meglátjuk, mi lesz : )

2012. 02. 06.

A mai nap... hát... jó volt, ahhoz képest, hogy suliba kellett menni, pedig szerintem egy pár nap hószünetet megérdemeltünk volna... : )
Rögtön egy táncpróbával kezdődött a napom, 0. óra, elég fárasztó volt, de rengeteget röhögtünk, szokás szerint... a ló tűsarkúban, egykéthá szünszünszün, egykáthá futfutfut, egykéthá pihenpihenpihen.. x'D
Aztán rögtön dupla tesi, el lehet képzelni, tánc után mennyire örültünk neki, de Magdesz lelépett az 1. órában 10 perc után, mert szerelőhöz kellett vinnie a kocsiját... : ) utána... hát a 2. tesi, amit Debreczeni Dezső tartott... (Ugye tudjuk, ki az a Debreczeni Dezső?.. xD Ha nem, akkor házi feladat utánanézni :D) ez a tesióra...valami felejthetetlen élmény volt... x'DD nagyonkééész... x'DD
Ezek után 2 magyar, és vége is a napomnak.

És most, elmesélem a napomnak azt a részét, ami miatt perpillanat jégszobor vagyok, szó szerint... : ) Rengeteg hó esett a hétvégén itt is, ahogy az egész országban mindenfelé, és mi úgy oldottuk meg a hó ellapátolását, hogy egy helyre az egészet, a terasz előtt alkottunk egy gyönyörű kb. másfél méteres dombot : ) És nekem természetesen támadt egy okos ötletem, legyen már valami jó is abban, hogy van hó, ha már egyszer a hideget el kell viselni.... HÓANGYAL! xDD  Ebből valahogy hócsata lett, mert mikor az én drága tesóm meglátta, hogy a hóban bénázok, rögtön jött ő is, mert miért ne... : ) szóval most egy kicsit jégszobor vagyok... : ) de megérte, mert régen nevettem ennyit egy nap alatt... : )

2012. 01. 31. - 2012. 02. 01.

01. 31.
Fél év alatt kilábaltam a depressziómból, és egy óra alatt sikerült visszalöknötök egy másikba. Elintéztétek, hogy ne akarjak felébredni holnap reggel. Úgy egyáltalán. Hogy itt akarjak hagyni mindent. Tudom, hpogy ez az egész nem csak rólam szól, de akkor is... könnyebb lenne elmenekülni a problémák elől. Persze tudom, hogy csak a gondolatokhoz van bátoságom, cselekvéshez nincs... De félek attól, amit ezek a gondolatok váltanak ki belőlem... Nyugalmat... Tudom, hogy az élet folytatódik, felkelek reggel és minden megy tovább, de nem fogom elfelejteni, hogy tegnap a saját anyám emelt rám kezet. Ahogy beletépett a hajamba. Ahogy felpofozott. Nem fogom elfelejteni a könnyeket az arcomon, és a gondolatokat, hogy ma este összepakolok és eltűnök. Semmit nem fogok elfelejteni a ma estéből.
Furcsa, hogy a családomnak mindig velem van baja, és úgy általában... úgy érzem, mintha... csak kihívásnak tekintenének. Mondjuk ezzel nincsenek egyedül...

02. 01.
Örülök, hogy vannak igazi barátaim. Tudom, hogy úgy volt, nem írok neveket, de... ő most megérdemli. Emese, köszönöm, hogy meghallgatod a gondjaimat, bármilyen idegesítő. ÉS.. jól esik, hogy van valaki, akinek ott a válla, hogy kisírjam magam rajta. Tudom, hogy te mindig mindenkinek próbálsz segíteni, és azt akarom, hogy tudd, én nagyon hálás vagyok ezért... Mert tényleg segítesz. A tegnapi gondolataim megmaradtak, de már tényleg csak halvány gondolatok. Mondjuk... nem esett jól, hogy reggel az anyám és a tesóm is velem veszekedett, és hogy sírva indultam el suliba, de hát... ez van, nyilván ezt érdemlem, ha ez történik. Mert minden okkal történik. Karma, ugye?... Nem tudom, majd lesz valahogy... minden megoldódik majd idővel, de addig... nem tudom, mi lesz.
Anyu... tudom, hogy nem olvasod a blogot, nem is akarom, hogy olvasd... de ezt le kell írnom... mert nem tudunk normálisan beszélgetni, te nem bízol bennem, én nem bízom benned.... nem kérem, hogy kérj bocsánatot, egy az, mert tudom, hogy olyan vagy, mint én... ha ki is mondanád, nem gondolnád komolyan... te soha ne bánsz meg semmit, ahogy igazból én se... és... túl kevés lenne, túl későn. Nem haragszom rád, csak nem értelek. Nem értem, miért viselkedik velem így a saját anyám. Persze, én se vagyok egy mintagyerek, de.... mégis... Nem értem.
Nem tudom, mi lesz holnap. Folytatódik minden, az élet megy tovább, de még sejteni se sejtem, hogy mit hoz majd... és csak reménykedni tudok, hogy jót. Ha pedig nem... ha elszakad az a cérnaszál... Akkor.. lehet, hogy nemsokára találkozunk, Kitti...

2012. 01. 29.

Szóval, van rengeteg kép, és kevés idő... melyik az, amit a közeljövőben kéne lerajzolnom?..

1.

2.  

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

Szóval itt van az első 20 amit kiválogattam, és mindenkit, aki olvassa a blogot is kicsit is érdeklik a rajzaim megkérek, hogy írja le nekem, melyik az, ami tetszik, amit le kéne rajzolnom... (úgyis mindet lerajzolom majd, csak hogy melyiket először..) a fekete-fehér képek grafittal készülnek majd, a színesek pasztellel, és valószínűleg utólag el lesznek ajándékozva.. : ) Szóval, akkor véleményeket vagy ide, komiba, vagy fb-n, msn-en, e-mailben : ) köszi előre :)

2012. 01. 26.

Na szóval... összességében elég szar hetem volt, mit szépítsem. Túl vagyok rengeteg dolgozaton, a szokásosnál is durvább sulis hajtáson, veszekedéseken és egy kis idegösszeomláson. De a hétnek még nincs vége, és innentől kezdve én vagyok, a zene van, amit kb. napi 20 órában hallgatok, a hétvége van, a haverok vannak. Ennyi. Még van egy péntek, 1 nap a suliban, de már nem lesz semmi ami túlterhelné az agyam. Lehet aludni fizikán. Kémián. Matekon.... meg törin is. és ezen kívül még lesz egy angol meg egy ének. Ebbe igazán nem fogok belehalni... : ))
A hétvége... még nem tudom, mi lesz belőle. Teljes mértékben az őseimen múlik. És annyira utálom, hogy mindent az utolsó pillanatban kell megbeszélni... Több mint 1 hete kérdezgetem őket, de no válasz... ://
Aztán... énekóra. A mairól van szó...Hát... a hangszálaimtól egy időre fájdalmas búcsút kell vegyek.. xDD

2012. 01. 24.

Na hello : ) Újra itt vagyok, megintcsak info órán, dogát írtunk, de egyszerű volt : ))
Ezt szeretem az info-ban... ha írunk, és kész vagyok, utána azt csinálom, amit akarok. Kockáknak előnyös : )
Nem nagyon tudok most írni... nem tudom, miről írjak, de hát mindegy is, úgyse olvassa senki... úgyhogx nem baj, ha értelmetlen, amit írok. Egyáltalán nem baj. A tegnapi nap... hát.. furcsa volt. Először is, értettem a fizika számításokat, ami tőlem több, mint furcsa. Kb. csoda szintű.. :)
Mivel most nagyon nagyon unatkozok, és ezeken a gépeken nincs fb hogy oda írjam, ide fogok idézeteket gyűjteni. Aztán ha eszembe jut este, majd írom oda is.

'A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk.'

'Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer.'

'Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.' 
(de ismerős...)

'És most már ne visszafele nézz, arra, ahonnan jöttél, hanem arrafelé, amerre menni akarsz, - tovább.'

'Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. (...) Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfűzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem.'

'Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.'

'Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak.'

'Ha azt szeretnéd, hogy váljanak valóra az álmaid, ébredj föl!'

'Az embereknek szükségük van ábrándokra. Ha mindnyájan pontosan olyannak látnánk a világot, amilyen valójában, reggel senki sem akarna felkelni az ágyból.'

'Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásától.'

'- Te szereted a magányt?
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.'

'Én roppant szeretek "magamat sajnálva" sírni.' (ez is ismerős... :D)

'Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre.' (WS)

'Számtalan módon lelhetünk társra és ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz, de hogy egy társulás működjön, nem csak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.'

'Igaz Szerelem! Melyik lány nem álmodott még erről? Még a legszégyenlősebb is lelki társra vágyik - olyasvalakire, aki megérti a reményeit és félelmeit, nevet a viccein, felajánlja a kabátját, ha hidegre fordul az idő, elbűvöli a szüleit, és imádja őt szépséghibáival együtt.'

'Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.'

'Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.' (deszééép.. *-*)

'Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre. '

'Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.'

'Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.'

'Vannak szavak, amelyek leírásához, egymáshoz fűzéséhez az érzések adnak ihletet. Az érzések fonják össze ezeket a szavakat, mondatokat. Hiába kéri, hogy írj valami szépet - lélek nélkül nem megy.'

'Időnként nem értünk dolgokat. Időnként vannak furcsaságok. De bármit is tesz a másik, amit nem értünk, vagy netán félreértünk, sőt, esetleg bánt, a szeretetéhez kell visszatérni. Tudni, érezni, hogy szeret.'

'A szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre.'

'Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. (...) Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.'

'A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék.'

'A pokol nem egy hely. Hanem egy érzés. A hiány érzése.'

2012. 01. 10.

Bűntudatom van. Nem értem, hogy miért kell nekem mindent túlreagálni, akkor is, ha valaki kivételesen nekem akar jót... :// És így utólag már csak azt kívánom, bárcsak akkor kussban maradtam volna... ezt meg kéne még tanulnom... és ezeken a rohadt sulis gépeken még a Facebook is le van tiltva, mert egy barom osztálytársam szidta rajta az egyik tanárt, ezért még írni se tudok neki.... és úgy érzem, nem tudok várni délutánig, hogy elmondjam neki, sajnálom... :(
Életem egyik legstesszesebb hete vár rám, és ez még csak a 2. nap...  8. félév... :// ma is 2 tz-t írok.. (kémia és biosz ://)
De legalább infón hagyják, hogy kockuljunk... amiért állati hálás vagyok, de mennyivel jobb lenne, ha lenne Facebook.... és ezt nem csak az fb-függő oldalam mondatja velem. Tényleg hiányzik. (Nem, nem a Facebook. :/) És tényleg rohadtul bűntudatom van és szarul érzem magam a tegnapi miatt. És tudom, hogy csak figyelmes akartál lenni, de akkor is szarul esett... egy kicsit... de persze, túl tudom magam tenni rajta, nem gond. Csak... lehet, hogy komolyan gondoltam. Egy pillanatra belegondolhattál volna. De már mindegy...
Nemsokára mehetek fizikára, aztán egy töri, aztán kémia tz... (Mondanom se kell, szart se tanultam rá, de majd írok puskát és meg van oldva.) Aztán lesz egy szabad óra, aztán írhatok biosz javító tz-t.. :(
Már csak azt kéne eldöntenem, hogy tanuljak abban az 1 órában bioszra, vagy a könyvtárba kéne inkább menni kockulni és írni egy bocsánat-üzit... valószínűleg tanulás lesz belőle, aztán még jobban bűntudatom lesz, de valahogy túlélem majd estig, akkor meg úgyis beszélünk.... remélem...
Remélem, nem haragszol rám... tudom, hogy néha kibírhatatlan vagyok, néha hülye, néha meg csak játszom a hülyét... néha értetlen, és néha túlreagálok dolgokat... és tudom, hogy nehéz engem elviselni... de akkor is.... szeretlek....