Infón vagyok. Az anyám nem enged ma géphez. Mily meglepő. A tegnapi jó hangulatom oda, aminek az az egyik oka, hogy a következő óránk kémia, a másik, hogy lesz ma két órám a "kedvenc" tanárommal. Halleluja... -.-
Hát, azt hiszem tegnap egyetlen egy beszélgetés volt, amivel értem is valamit. Egy olyan emberrel, akitől már nem vártam semmit, de mégis.. : ) Szóval, végülis kiderült, hogy nem kell mindig mindenkiben csalódnom. Talán. Még nem tudom.
Nehezen bírom a távolságot. Három nap telt el (számomra kb. 3 hétnek tűnik) és rosszabbul érzem magam, mint egy hónapja. Csak reménykedni merek, hogy nem hiába... legalább ennek legyen jó a vége...
Most elég ideges vagyok. Nagyon valószínű, hogy ma felelek kémiából, és ezt tegnap is tudtam, ennek ellenére nem tanultam 1 szót se.. (mert érdekel is engem a vízlágyítás folyamata...) szóval megint az lesz, hogy a szünetben puskát írok a kezemre, hátha írásban kérdez. Meg amíg megírom a puskát megtanulom a felét.
Ideges vagyok. Gondolom ez látszik a gyakori témaváltásokon, meg minden. Nem tudom, mit csináljak... azt hiszem, túl sok energiám van. És mégis itt kell rohadnom, még 5 óráig, mielőtt hazamehetnék, és otthon is rohadt sokat kell majd tanulnom holnapra... Király.
Képzeljétek. Az őseim végre beleegyeztek, hogy felújítsuk a szobámat. Én akartam, már vagy 2 éve ezzel piszkálom őket. Végre elértem a célom. Mondjuk van még valami, aminek nagyon enm örülök... el akarják adni a zongorámat. Nem sokat játszok, igaz, de azért néha jól esik, és hiányozna, és őszintén nem érdekel, mennyi pénzt kapnánk érte. Kell.
Mindegy. Ideges vagyok. És mennem kell kémiára. És hiányzik. És aggódok. És... drukkoljatok..
Pár nap, és jelentkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése