március 17.
Az van, hogy a szüleim megint lecsesztek, amiért túl sokat kockulok. Mondjuk tök jogos.. Csak az a gond, hogy nem tudok olyan magyarázatot adni, hogy értsék.. hogy megértsék. Furcsa helyzet.
Sokan mondták már nekem, hogy olyan vagyok, mint egy golden retriever. És ha jobban belegondolunk, ebben van igazság, akkor is, ha a hajszínemet nem vesszük figyelembe.. (:D) Én is mindig megvédem azokat, akiket szeretek. Bármit megtennék azokért, akiket szeretek. Ezért van az is, hogy sokat kockulok... kicsit hülye hasonlat, de ez van. A kutya képes fél napot várni a kapu előtt ülve, míg a gazdája haza nem ér... na, én meg képes vagyok fél napig frissítgetni a facebook-ot, amíg ő nem ír... lehet, hogy ez szánalmas, de igazából ezt is csak azért csinálom, mert szeretem... Ezzel is ezt próbálom kifejezni... hogyha ő elfelejt írni nekem, én akkor is itt várom, és... elég rossz, hogy ennél többet nem tehetek.
Miközben leírtam a kék spirálfüzetembe amit ide is, anyu bejött a szobámba. Megkérdezte, mi a baj, és én elmondtam. Keveset beszélgetünk, elég furcsa volt. De nagyon fájt, amit mondott. Azért, mert volt igazságalapja. "Ha annyira írni akarna neked, megtalálná a módját, hogy írjon. Nincs kifogás."
De tudom, hogy egyszerűen nem várhatom el tőle, hogy minden pillanatban velem foglalkozzon, bármennyire jól esne... de néha hanyagolnia kell engem, és ezt el kell fogadnom... Ettől függetlenül fáj, hogy van igazság abban, amit anyu mondott.
Anyu később megint visszajött és beszélgettünk. Valahogy sikerült úgy témát váltanunk, hogy megbeszéltünk, miért félek Zotyáék kutyájától, és egy kicsit megnyugodtam. (Azok után, hogy kisírtam magam.) Tudom, hogy minden meg fog oldódni, csak várni kell... és szükségem volt a sírásra, akkor is, ha elmosódtak a betűk a füzetemben a könnyektől.. : )
március 19.
A tavaszi jó idő... hát igen, hosszabbodnak a nappalok, rövidülnek a szoknyák. Ez rám tökéletesen igaz. Ma egy már jól ismert fekete-szürke cucc volt rajtam, egy kicsit talán rövidebb is, mint kéne... : ) Hétfő reggel, még nem igazán tudtunk beszélni, így a csíkos cuccból csúkos cicc lett, Chrisssy meg úgy kezdett egy mondatot, hogy "az egyik faterom.." Szóval, hétfő reggel, fáradtság, és dupla tesivel kezdtünk, halleluja... -.-
A tanár megint elvárta tőlünk hogy rugdossuk a medicinlabdát.. (szerintetek normális?) hogy ásná el magát..
Irodalom - mint az egyetlen ember az osztályban aki tud és szeret verset elemezni, középpontban voltam. Ilyenkor az osztály kivételesen nagyon szeret, mert helyettük melózok. Na jó, azért vannak, akik néha hozzászólnak a témához. Nyelvtan - unalmas. Nem értem, miért kell megtanulnom a szabályokat, ha egyszer "ösztönből" is tudok helyesen írni meg beszélni???...
Ma laza négy órás napom volt és holnap is az lesz, viszont bent kell majd maradnom megbeszélésen a diáknap miatt.. Eddig mindig tesiről lettünk elkérve, és az valahogy jobban tetszett, mintha a szabadidőből megy... de hát ez van. És a hétnek még nincs vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése