A mai nap... hosszú volt. Felébredtem hajnali négykor, egy simán rémálomnak nevezhető álomból. Azt álmodtam, hogy az őseim eldöntötték, kiköltözünk Amerikába, ezért szakítanom kellett Csabival, mert tudom, hogy akkora távolságot még mi se bírnánk. Kegyetlen volt. Ne röhögjetek körbe, nálam ez tényleg egy durva rémálom. Sírva ébredtem. Kint még nem volt teljesen világos... és tudtam, hogy nagyon korán van még... de beszélnem kellett valakivel, és mivel tesóm wifis telója a szobámban maradt, úgy döntöttem, írok Csabinak... és abba a hitbe ringattam magam, hogy ezt még ma el is fogja olvasni. Ja.
Most nem túl jó a hangulatom... pedig délután még jó volt. Reggel be kellett mennem ballagási műsor próbára, átadtam Mesinek a róla készült portrét, aztán jöttem haza és takarítás. Lehet hogy beteges, de még élveztem is. Vicces volt. Végre nem arról szólt a napom, hogy az ősök kritizálnak és ordibálnak velem. Végre hasznomat vették itthon. De csak azért viseltem el, sőt, kértem munkát, mert tudtam, ha anyum jókedvű, többet beszélhetek Csabival. Megint csak nem jött be. Dettyke, te már csak ilyen szerencsétlen vagy.
Mit várjak még a mai naptól? Semmi nem jött ki jól. Ki fog még belém rúgni? Várom a jelentkezőket, nekem ma már olyan mindegy...
Holnap lesz a ballagásom. aztán ballagási buli. Mindez = szenvedés. Igazán vicces hogy MINDENKI AKIT NEM AKAROK LÁTNI, FŐLEG NEM A BALLAGÁSOM NAPJÁN, ITT LESZ A HÁZUNKBAN!!
Nem. Tényleg nem vicces.
Nem akarok mást, mint aludni, kedd reggelig. Addig vége lesz mindennek amit inkább kihagynék. Meg a hiányom se tűnne fel senkinek. Akkor meg már mind1...
Unatkozok. Nem tudom, mit kéne csinálni? Zenét hallgatok. Éhezők Viadala-zenéket. nagyon feldobja a hangulatomat, mondhatom... azt hiszem, fejlécet cserélek...
Na majd még írok, és akkor remélhetőleg már jobb lesz a hangulatom.
Na puszi, pá.. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése