Sziasztok újra!
Eléggé dühít valami. Sok valami. Legfőképpen az, hogy nem értékelik eléggé az igyekezetemet... Mondjuk van néhány kivétel, és nekik köszönöm. De néhányan, mint például anyum, aki pl. elvárja hogy jó jegyeket hozzak, és utána csak a rosszakat veszi észre, ami azt jelenti, hogy a rosszért le vagyok cseszve, a jóra meg annyit mond, hogy "ezt vártam"... nem tudom, miért teljesítsek jól, ha egyszerűen nem éri meg... azért teljesítsek, hogy ne büntessenek? Szerintem ez elég logikátlan... értelmesebb lenne jutalmazni, és nekem tényleg elég lenne annyi, hogy "ügyes voltál" vagy "büszke vagyok rád"... És akkor talán jobban igyekeznék. De végül is mindegy, remélhetőleg lassan észreveszi az igyekezetemet. Talán még értékeli is majd. Csak az bánt, hogy amellett, hogy az én igyekezetemet nem értékeli, a tesómét igen, és így folyton azt látom, hogy én le vagyok szarva, vagy szidnak, tesóm meg mindig milyen kis ügyes... Akkor is, ha valami éppen nem tetszik nekik, amit csinál, nem büntetik, csak valami kis ejnye-bejnye... nem tudom, hogy én rontok-e el valamit, vagy velük van baj, mert mikor jó jegyeket hozok, meg nem a telefonon lógok folyton itthon, akkor is ez megy... Majd csak megoldódik valahogy... : )
Egyébként pedig most egész jó a hangulatom, túl vagyok a tanuláson, és megnyugtat, hogy ma már nincs semmi dolgom. : ) És most, ha nem haragszotok, megyek, és gitározgatok, mert Drussilla, az én gyönyörű gitárom legalább sose fordul majd ellenem, és ő nem érezteti velem minden pillanatban hogy hozzá képest szar vagyok. (A szerelmem és a barátaim se, szóval ti ezt ne vegyétek magatokra.. szeretlek titeket♥)
Majd valamikor, talán már holnap infón jelentkezek! (Holnap úgy is jó napom lesz :D♥)
Sziasztok! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése