Igen, ezt tudom. Tudom, hogy hazug vagyok, tudom, hogy folyamatosan hazudok magamnak, mert félek az igazságtól, és ezt nem szégyellem. Tudom, hogy hazudok azoknak, akiket szeretek, mert nem akarom bántani őket, és azt is tudom, hogy mikor ez kiderül, még nagyobb fájdalmat okoz. De nem tehetek róla. Vagyis de, nagyon is tehetek róla, és nem kérem, hogy ne haragudj. Azt akarom hogy haragudj, hogy mondd el, részletesen és eltúlozva, hogy mennyi fájdalmat okoztam. Azért, mert megérdemlem, hogy visszakapjam. Akkor is, ha csak jót akartam, mert tudtam, már régen tudtam, hogy ez lesz. Szenvedni akarok érte. Azért, mert megbántam. Tudom, hogy rossz. Nekem is rossz. De nyilván ez téged nem vigasztal. Nekem se ér sokat, ha valaki azt mondja, "sajnálom". Mert az estek nagy részében nem igaz. Ezért nem kérem tőled, hogy ennyi hazugság után elhidd. Semmit nem várok tőled.
És ezt nem fogom elmagyarázni, nem fogom elmondani, hogy ez kinek szól. Nem fogom elmondani, hogy most mire gondolok, mert úgyis tudjátok... vagyis, remélem, hogy nem tudjátok. De valószínű. És én nem tudom még egyszer leírni. Megígértem valamit, de hazug vagyok. Félek.
Magamtól félek. Értsétek meg. Ne értsétek meg. Mondj igazat, vagy hazudj. Úgy, ahogy én. Nem vagyok büszke magamra, de megérdemlem.
Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése