Nem tudom, mit ért ez. Nem tudom, mire volt jó, ha 2 óra boldogságot hozott, de napokig szomorkodni fogok miatta. Pedig nem olyan fontos... de nekem sokat jelent. Vagyis, sokat jelentett volna. Egy kismacska. Egy imádni való, tündéri vörös cica. Egyszerűen imádtam, attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam... Annyira aranyos, hogy az már fáj... Mondjuk, engem mindig elbűvölnek a macskák, mindegy, hogy mekkora, milyen fajta... egyszerűen van bennük valami különleges... amit én észreveszek, és amit szeretek bennük. De igazából Párduc óta nem szerettem meg egy macskát se. (De, Nefretiti-t... de ő egy teljesen más kategória, különlegesebb... másabb, őt másképp láttam...) Párduc, a fekete ördögöm évek alatt annyira a szívemhez nőtt és a halála annyira fájt... még mindig sírnom kell, ha rá gondolok, pedig már évek óta történt... és
reméltem, hogy állat soha többé nem kerül ennyire közel hozzám, mert aztán mikor végül elvesztem, az nagyon fájdalmas, és attól féltem, még egyszer nem bírnám ki. Mikor erre a cicára ránéztem, ugyanazt láttam a szemében, mint amikor Párdi nézett rám... pedig még csak nem is hasonlítottak... De mégis, annyira emlékeztetett rá... tudtam, hogy ez a cica legalább olyan sokat jelentene nekem, mint Párdi, ha itt maradhatna... és amikor ezek után, 2 óra után elszakították tőlem, bár tudtam, hogy ezer ok van, amiért nem maradhat, nem akartam elengedni... Nem akartam még egyszer átélni...De most már tudom, hogy jól döntöttem... tudom, hogy jó, hogy most vitték el, és nem akkor, amikor már jobban kötődök hozzá... és tudom, hogy valaki jó gazdája lesz helyettem is...
De ettől még nem lesz könnyebb, ettől még hiányzik, ettől még megszerettem ez alatt a kevés idő alatt, és jó időbe fog telni, amíg elfelejtem... vagyis nem őt, hanem azt, amit akkor éreztem, mikor ránéztem... és lehet, hogy ő csak egy macska, lehet, hogy másnak nem
jelent semmit, vagy egyszerűen csak aranyos és nem több... de nekem 2 óráig fontosabb volt, mint ez az egész világ.Nalacica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése