Igen, ezt tudom. Tudom, hogy hazug vagyok, tudom, hogy folyamatosan hazudok magamnak, mert félek az igazságtól, és ezt nem szégyellem. Tudom, hogy hazudok azoknak, akiket szeretek, mert nem akarom bántani őket, és azt is tudom, hogy mikor ez kiderül, még nagyobb fájdalmat okoz. De nem tehetek róla. Vagyis de, nagyon is tehetek róla, és nem kérem, hogy ne haragudj. Azt akarom hogy haragudj, hogy mondd el, részletesen és eltúlozva, hogy mennyi fájdalmat okoztam. Azért, mert megérdemlem, hogy visszakapjam. Akkor is, ha csak jót akartam, mert tudtam, már régen tudtam, hogy ez lesz. Szenvedni akarok érte. Azért, mert megbántam. Tudom, hogy rossz. Nekem is rossz. De nyilván ez téged nem vigasztal. Nekem se ér sokat, ha valaki azt mondja, "sajnálom". Mert az estek nagy részében nem igaz. Ezért nem kérem tőled, hogy ennyi hazugság után elhidd. Semmit nem várok tőled.
És ezt nem fogom elmagyarázni, nem fogom elmondani, hogy ez kinek szól. Nem fogom elmondani, hogy most mire gondolok, mert úgyis tudjátok... vagyis, remélem, hogy nem tudjátok. De valószínű. És én nem tudom még egyszer leírni. Megígértem valamit, de hazug vagyok. Félek.
Magamtól félek. Értsétek meg. Ne értsétek meg. Mondj igazat, vagy hazudj. Úgy, ahogy én. Nem vagyok büszke magamra, de megérdemlem.
Félek.
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 17., szombat
2011. 09. 17. Betegvagyok, teljesen egyedül itthon, unatkozom, ezért úgy döntöttem megosztom veletek életem egy kicsi, de nagyon fontos pontját. (:
Most biztos nem értitek, miről van szó. Vagy kiről. Biztos egy élményt akarok elmesélni, gondoljátok... Igen, tényleg egy élményről van szó... Egy élmény, amit Stephenie Meyer - A burok című könyvének olvasása közben éltem át. Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom a könyvet, mert fogadni merek, hogy sokaknak nem tetszene, mert nem értenék a történetet... Először én se értettem, unalmasnak találtam, túl bonyolultnak, túl részletesnek. Aztán úgy az 50. oldal felé teljesen leragadtam előtte. 517 oldal, ami nekem, a percenként 6 oldalas átlagommal egyáltalán nem sok, de ez a könyv... legalább egy hétig tartott. Mentségemre szóljon, hogy sokkal kisebb betűvel van nyomtatva, mint az átlag :))
De nem ez a lényeg. Leírom, miről szól a könyv, aztán írok egy részletet belőle, a 98. oldalról. Nem fogjátok érteni, de nem is az a cél, hogy megértsétek. És nem fogjátok tudni, mit éreztem, miközben olvastam... De nem az a célom, hogy elmondjam. Csak olvassátok el. Lehet, hogy ti is érezni fogjátok. Bár... nem valószínű.
Szóval, itt a könyv tartalma. Egyáltalán nem mondja el a lényeget, de több a semminél.
"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtöri a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki a kietlen arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek..."
És itt a részlet, Stephenie Meyer - A burok, 98. oldal
"Senki nem vár ránk a fennsíknál, hogy megmentsen minket.
- Meg fogunk halni - mondtam. Meglepődve vettem tudomásul, hogy reszelős hangomban semmi félelem nincsen. Ez is csak egy tény volt, mint a többi. A nap süt. A sivatag száraz. Mi meg fogunk halni.
Igen. Melanie is nyugodt volt. Ezt, a halált könnyebben fogadta el, mint azt, hogy cselekedeteinket az őrület irányította.
- Ez nem zavar téged?
Melanie egy pillanatra elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna.
Legalább nem tétlenül halok meg. És én győztem. Nem árultam el őket. Nem bántottam őket. Megtettem, ami tőlem tellett, hogy rájuk találjak. Megpróbáltam megtartani, amit ígértem... Értük halok meg.
Tizenkilenc lépést számoltam még, mielőtt válaszolni tudtam volna. Tizenkilenc csigalassú, hiábavaló lépést a csikorgó homokban.
- Hát én miért halok meg? - tettem fel a kérdést, miközben ismét csípni kezdtek a kiszáradt könnycsatornáim. - Azt hiszem, azért, mert eltévedtem, ugye? Erről van szó?
Harmincnégy csikordulás, mielőtt Melanie megtalálta volna a választ a kérdésemre.
Nem. Gondolta lassan. Szerintem nem. azt hiszem... Izé, azt hiszem, hogy talán azért halsz meg, hogy ember lehessél. Már már mosolyogva gondolta ezt, amikor észrevette a mondat butácska másodjelentését.
Azután a rengeteg bolygó és gazdatest után, amit magad mögött tudhatsz, végre megtaláltad a helyet és a testet, amiért meghalhatsz. Azt hiszem, hazaértél, Vándor."
És most gondolkozz el ezen egy kicsit. Nem kell tudnod a történetet, hogy megértsd a helyzetüket, Melanie-ét, és Vándorét... de tudom, hogy ennek a pár sornak mindenkire van valamilyen kis hatása.... vagy nagy, ez emberfüggő... És ennél a résznél könnyeztem... ((:
Szóval, ennyi... és még egy pár kedvenc idézetem ebből a kivételesen jó könyvből, aztán mára zárom soraimat :))
"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."
"Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen."
"Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt?"
"A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy - noha hazugság nem hangzott el - nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság."
"Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz."
"Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék... Minden félelem nélkül sodródtam bele."
"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű."
Szóval akkor, nem létező olvasóim, mára ennyi is lenne... :) Puszi, további szép napot :))
De nem ez a lényeg. Leírom, miről szól a könyv, aztán írok egy részletet belőle, a 98. oldalról. Nem fogjátok érteni, de nem is az a cél, hogy megértsétek. És nem fogjátok tudni, mit éreztem, miközben olvastam... De nem az a célom, hogy elmondjam. Csak olvassátok el. Lehet, hogy ti is érezni fogjátok. Bár... nem valószínű.
Szóval, itt a könyv tartalma. Egyáltalán nem mondja el a lényeget, de több a semminél.
"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.
Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és a kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni. Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtöri a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki a kietlen arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek..."
És itt a részlet, Stephenie Meyer - A burok, 98. oldal
"Senki nem vár ránk a fennsíknál, hogy megmentsen minket.
- Meg fogunk halni - mondtam. Meglepődve vettem tudomásul, hogy reszelős hangomban semmi félelem nincsen. Ez is csak egy tény volt, mint a többi. A nap süt. A sivatag száraz. Mi meg fogunk halni.
Igen. Melanie is nyugodt volt. Ezt, a halált könnyebben fogadta el, mint azt, hogy cselekedeteinket az őrület irányította.
- Ez nem zavar téged?
Melanie egy pillanatra elgondolkozott, mielőtt válaszolt volna.
Legalább nem tétlenül halok meg. És én győztem. Nem árultam el őket. Nem bántottam őket. Megtettem, ami tőlem tellett, hogy rájuk találjak. Megpróbáltam megtartani, amit ígértem... Értük halok meg.
Tizenkilenc lépést számoltam még, mielőtt válaszolni tudtam volna. Tizenkilenc csigalassú, hiábavaló lépést a csikorgó homokban.
- Hát én miért halok meg? - tettem fel a kérdést, miközben ismét csípni kezdtek a kiszáradt könnycsatornáim. - Azt hiszem, azért, mert eltévedtem, ugye? Erről van szó?
Harmincnégy csikordulás, mielőtt Melanie megtalálta volna a választ a kérdésemre.
Nem. Gondolta lassan. Szerintem nem. azt hiszem... Izé, azt hiszem, hogy talán azért halsz meg, hogy ember lehessél. Már már mosolyogva gondolta ezt, amikor észrevette a mondat butácska másodjelentését.
Azután a rengeteg bolygó és gazdatest után, amit magad mögött tudhatsz, végre megtaláltad a helyet és a testet, amiért meghalhatsz. Azt hiszem, hazaértél, Vándor."
És most gondolkozz el ezen egy kicsit. Nem kell tudnod a történetet, hogy megértsd a helyzetüket, Melanie-ét, és Vándorét... de tudom, hogy ennek a pár sornak mindenkire van valamilyen kis hatása.... vagy nagy, ez emberfüggő... És ennél a résznél könnyeztem... ((:
Szóval, ennyi... és még egy pár kedvenc idézetem ebből a kivételesen jó könyvből, aztán mára zárom soraimat :))
"Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni."
"Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen."
"Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt?"
"A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy - noha hazugság nem hangzott el - nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság."
"Boldog és szomorú, mámoros és búskomor, magabiztos és rettegő, szeretett és szerethetetlen, türelmes és haragos, békés és vad, teljes és üres... mindez leszek. Mindent érezni fogok. Minden az enyém lesz."
"Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék... Minden félelem nélkül sodródtam bele."
"Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű."
Szóval akkor, nem létező olvasóim, mára ennyi is lenne... :) Puszi, további szép napot :))
2011. szeptember 15., csütörtök
2011. 09. 15. Az 1. énekórám + ez-az a napomról...
Viszonylag jó nap volt, nem mondom... a legjobb - legrosszabb listáim száma megint bővült egyel... mentségemre szóljon, hogy a legjobb része lényegesen hosszabb.. :D
De az is kiderült, hogy a 175 ok, hogy... listám 4. pontja teljes mértékben igaz, legalábbis eddig mindenki úgy reagált rá, hogy arra következtetek, igaz. Ha valakit érdekel, hogy ez az egész mit jelent MSN, Fb, vagy valamelyik közösségi portál ahol megtalálható vagyok. Vagy telefon. Vagy gyere, és kérdezd meg személyesen. Bárkinek szívesen elmondom.
Annyira jól érzem magam... nem fizikailag, mert náthában szenvedek... (egy is lázat, ha kérhetnék, hogy legalább suliba ne kelljen menni...=// xD) de lelkileg... boldog vagyok. Végre kicsit úgy érzem magam, mint régen, egy kicsit visszakaptam a régi önmagamat. Akkor is örülök neki, ha tudom, hogy mikor holnap náthásan, torokfájósan (esetleg lázasan.. xDD) felébredek, átkozni fogom az életet, de főleg a náthámat, és akkor is ha tudom, hogy a régi önmagamat rögtön holnap, ébredés után újra el fogom veszteni... De most boldog vagyok. És ez a fontos. Nem akarok a jövőre gondolni, még a következő percre se. Boldog vagyok, szerelmes vagyok, és egy kicsit a régi önmagam. Most nincs szükségem semmi másra, bár egy kis egészség jól jönne... :))
És most egy kis mese a napom fénypontjáról... a napom két fénypontjáról... :DD
Az első, az első énekórám. Elég szívás volt, hogy náthásan kellett elmennem, de végül is nem lett belőle semmi baj... A hangomon nem hallatszott.. :) Az óra nagy része légzéstechnikával meg beszédtechnikával ment el, ha jól saccolom az utolsó... 4 percet (?) tölthettem énekléssel.. De nagyon jó volt, tetszett, tanultam valami újat, és ez jó :))
A napom második (de az elsővel egyenrangú) fénypontja, hogy beszélhettem valakivel telefonon, aki nagyon messze van tőlem *könnyesszemek*, de nagyon, nagyon, nagyooon fontos nekem... :)) És annyira jó volt hallani a hangját... a hangodat.. mert tudom, hogy egyszer majd elolvasod ezt... És tudom, hogy mosolyogsz, miközben olvasod.. :)) És ha azt kérdezed, honnan tudom, hát onnan, hogy én is mosolyognék.. :))
És... most azt hiszem yoéjszakát mindenkinek... nagyon szép álmokat, a legszebbeket.. :)) Én megyek is, szunyálok, kigyógyulok a náthámból vagy összeszedek még 1 pici lázat :))
Yoéjt :)
Szeretlek titeket :))
De az is kiderült, hogy a 175 ok, hogy... listám 4. pontja teljes mértékben igaz, legalábbis eddig mindenki úgy reagált rá, hogy arra következtetek, igaz. Ha valakit érdekel, hogy ez az egész mit jelent MSN, Fb, vagy valamelyik közösségi portál ahol megtalálható vagyok. Vagy telefon. Vagy gyere, és kérdezd meg személyesen. Bárkinek szívesen elmondom.
Annyira jól érzem magam... nem fizikailag, mert náthában szenvedek... (egy is lázat, ha kérhetnék, hogy legalább suliba ne kelljen menni...=// xD) de lelkileg... boldog vagyok. Végre kicsit úgy érzem magam, mint régen, egy kicsit visszakaptam a régi önmagamat. Akkor is örülök neki, ha tudom, hogy mikor holnap náthásan, torokfájósan (esetleg lázasan.. xDD) felébredek, átkozni fogom az életet, de főleg a náthámat, és akkor is ha tudom, hogy a régi önmagamat rögtön holnap, ébredés után újra el fogom veszteni... De most boldog vagyok. És ez a fontos. Nem akarok a jövőre gondolni, még a következő percre se. Boldog vagyok, szerelmes vagyok, és egy kicsit a régi önmagam. Most nincs szükségem semmi másra, bár egy kis egészség jól jönne... :))
És most egy kis mese a napom fénypontjáról... a napom két fénypontjáról... :DD
Az első, az első énekórám. Elég szívás volt, hogy náthásan kellett elmennem, de végül is nem lett belőle semmi baj... A hangomon nem hallatszott.. :) Az óra nagy része légzéstechnikával meg beszédtechnikával ment el, ha jól saccolom az utolsó... 4 percet (?) tölthettem énekléssel.. De nagyon jó volt, tetszett, tanultam valami újat, és ez jó :))
A napom második (de az elsővel egyenrangú) fénypontja, hogy beszélhettem valakivel telefonon, aki nagyon messze van tőlem *könnyesszemek*, de nagyon, nagyon, nagyooon fontos nekem... :)) És annyira jó volt hallani a hangját... a hangodat.. mert tudom, hogy egyszer majd elolvasod ezt... És tudom, hogy mosolyogsz, miközben olvasod.. :)) És ha azt kérdezed, honnan tudom, hát onnan, hogy én is mosolyognék.. :))
És... most azt hiszem yoéjszakát mindenkinek... nagyon szép álmokat, a legszebbeket.. :)) Én megyek is, szunyálok, kigyógyulok a náthámból vagy összeszedek még 1 pici lázat :))
Yoéjt :)
Szeretlek titeket :))
2011. szeptember 13., kedd
2011. 09. 14.
Most mi van? Miért változott meg minden ennyire, és miért van, hogy jobbat akarok, de minden egyre rosszabb lesz? Döntenem kéne, de a döntések is csak fájdalmat okoznak... és ebben az esetben nem nekem, hanem másnak, de nekem jobban fáj, ha őt látom szenvedni... Nem vagyok képes... De tudom, hogy nem maradhat így, mert ha így marad, valami nem lesz rendben.. Igazából már most sincs rendben. Most két érzés között ingázok. A legboldogabb és a legszomorúbb hangulataim között. Hiányzik a régi életem. Lehetne minden a régi.. vagyis... nem minden, de majdnem minden.... =// Régen még tudtam őszintén nevetni, totál optimista voltam, a lószarban is a pónit kerestem, ahogy az apám mondja. De most... minden jóban meglátom a rosszat, minden jót rossz szemmel nézek, mert tudom, hogy hiába jó most, vége lesz, mert ugye semmi nem tart örökké. És mi értelme elkezdeni, ha a vége úgyse lesz jó??
Hülye gondolatok, amiket ki kéne űznöm a fejemből, de nem megy. Mindenki, aki fontos messze van tőlem, és mindenki, aki miatt rosszul érzem magam, túl közel. Ez nem fair az élettől. És tudom, hogy a menekülés nem oldana meg semmit. Az élet azt várja tőlem, hogy oldjam meg ezt a helyzetet is, hogy éljem túl, hogy tegyem túl magam rajta, de ez nagyon nehéz. Nem tudom, van-e ennyi erőm. De remélem, mert nem akarom, hogy azok, akiket szeretek átéljék azt, amit én éltem át, Kitti miatt. Mert minden nap hiányzik, és tudom, hogy milyen rossz, de néha már olyan erősek a rossz gondolatok, hogy pár pillanatig nem érdekel, mások hogy éreznek.
Szeretlek titeket.
2011. szeptember 11., vasárnap
2011. 09. 11. Most az egyszer lehet, hogy igazatok van...
Valahol megint igazatok van, valahol hallgatnom kéne rátok, de nem tudom, ebben az esetben mi a helyes. Miért kéne elveszítenek olyanokat, akik fontosak nekem, olyanokért, akik annyira nem? Akik ugyanúgy részei az életemnek, fontosak, de soha nem lesznek annyira részei mint mások... Akiket el akartok választani tőlem. Egyedül ezért nem értem ezt. És furcsa, hogy érzem, egy kicsit igazatok van, talán nem kéne, hogy az életem részei legyenek. De ez így alakult, és most már szükségem van rájuk. Egyszerűen csak félek... félek az elvesztésüktől. Félek a hiányuktól, az érzésektől, amiket nélkülük nem tudnék legyőzni. Mostanában csak a sírás segít. Persze, tudom, a sírás nem gyengeség.... "Ne szégyelld, ha sírsz, az nem a gyengeség jele, ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye..." de... mégis rossz érzés, hogy csak így tudom mindezt kiadni magamból. Félek, mert mostanában minden nehezebb, mindent nehezebb megérteni és megoldani. Persze azt is tudom, hogy mindez az én hibám, és ezen csak én tudok változtatni. Na meg azt, hogy ehhez kéne némi akaraterő is... amiből mostanában igen kevés van nekem. Először is le kéne szokni a telón fb-zésről, mert rendesen rászoktam, és ez már lassan beteges... Tudom, mert többen felhívták rá a figyelmemet, és én is észrevettem. Nagyon, nagyon beteges. Na meg, ha valaki TÉNYLEG beszélni akar velem, az nem csak akkor foglalkozik velem, amikor neki éppen van egy kis ideje rám, hanem akkor is, mikor szükségem van rá. Vagyis magyarra fordítva bármikor. És ez célzás volt, csak nem tudom, eltalálta-e a célpontot.
Ezt muszáj volt kiírnom, hiába beszéltem, meg magammal, hogy már jó dolgokat is írok ide... na de itt van tegnapról pár jó dolog, csak hogy ezzel se lehessen baja senkinek - kivittem sétálni a kutyát tegnap. Az jó volt, mert el is fáradtam rendesen... Aztán voltunk anyumékkal a piacon és találtam egy nagyon aranyos terrier kiskutyát... Ugyan szétkarmolta a kezem, és nem hozhattuk haza (szip-szip) de én beleszerettem...
Ezt muszáj volt kiírnom, hiába beszéltem, meg magammal, hogy már jó dolgokat is írok ide... na de itt van tegnapról pár jó dolog, csak hogy ezzel se lehessen baja senkinek - kivittem sétálni a kutyát tegnap. Az jó volt, mert el is fáradtam rendesen... Aztán voltunk anyumékkal a piacon és találtam egy nagyon aranyos terrier kiskutyát... Ugyan szétkarmolta a kezem, és nem hozhattuk haza (szip-szip) de én beleszerettem...
2011. szeptember 9., péntek
A diákok 10 parancsolata (kihagyhatatlan.. x'DD)
A diákok 10 parancsolata (ezt nem hagyhattam ki x'DD)
1.Ne kívánd tanárod halálát,segíts neki,hogy ő tegye azt.
2.Ha osztálytársad véletlenül tanulni kezd,ez nem ok arra,hogy te is hasonlóan cselekedj!
3.Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra,inkább hagyd meg holnaputánra,mert akkor már hátha nem lesz rá szükség...
4.Az a feladat,amely nem oldódik meg magától 30 perc alatt az nem érdemli meg,hogy foglalkozzanak vele!
5.Az iskola nem kocsma,hogy egész nap ott tartózkodj,de nem is isten háza,hogy vasárnap is oda menj! …
6.A tanulás nemesít,de a társadalmunkban nincs szükség a nemesekre...
7.Aki nem tanul az nem hibázhat!A hibátlan tanuló megérdemli a kitüntetést...
8.Mindenkinek kell,hogy legyen valami hobbija,de nem feltétlen szükséges,hogy az a tanulás legyen.
9.A tanulás élteti az embert,de a pihenés sem ölt még meg senkit. ..
10.A lustaság fél egészség,de te legyél teljesen egészséges! Mi nem félünk a tanulástól,mert tudjuk hogy miként tartsuk magunkat távol tőle!
Néhány idézet, mert az fb üzifalamon már túl sok van x'DD
"Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni ha fáj, remegni ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek."
"A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte."
"Szorít a torkom, nehezen lélegzem, tudtam, hogy el fogsz menni, valahogy éreztem."
"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, mert elvesztettem a hitet. Könnyeim kezdenek száradni arcomról, nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."
"Csak egyszer sírnál úgy, ahogy én érted, csak egyszer éreznéd, amit én érzek, csak egyszer látnád, a könnyet arcomon, s megtudnád milyen, az igazi fájdalom..."
"A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről."
"Az idő elszállt vége van a boldog napoknak, búcsút intek minden megálmodott dolognak." (Children of Distance)
"Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, a világ közepén magadat egyedül találod." (Children of Distance)
"Ne higgy a tanárnak, ne higgy a híreknek, ne higgy az eszednek, ne higgy a szívednek, ne higgy a könyveknek ne higgy képeknek, ne hidd el amit mondanak, úgyis tévednek, hazudnak reggel meg délben meg este, mire feleszmélnél te már át lettél verve." (Anonim MC - Ha ezt elhiszed"Egész életedben egy dolog lesz, ami mindig kitart melletted: az árnyékod..."
"Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni..."
"Amit mindenkinek meg kellene tanulnia: Szeretet. Nevetés. Még több nevetés. Figyelni és tanulni. Kérni és megköszönni. Saját véleményt alkotni. Mások véleményét tiszteletben tartani."
"Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem, és már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen."
" Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem..~
"A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte."
"Szorít a torkom, nehezen lélegzem, tudtam, hogy el fogsz menni, valahogy éreztem."
"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, mert elvesztettem a hitet. Könnyeim kezdenek száradni arcomról, nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."
"Csak egyszer sírnál úgy, ahogy én érted, csak egyszer éreznéd, amit én érzek, csak egyszer látnád, a könnyet arcomon, s megtudnád milyen, az igazi fájdalom..."
"A bátorság lényege nem az, hogy a szívednek nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudniuk a remegéséről."
"Az idő elszállt vége van a boldog napoknak, búcsút intek minden megálmodott dolognak." (Children of Distance)
"Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, a világ közepén magadat egyedül találod." (Children of Distance)
"Ne higgy a tanárnak, ne higgy a híreknek, ne higgy az eszednek, ne higgy a szívednek, ne higgy a könyveknek ne higgy képeknek, ne hidd el amit mondanak, úgyis tévednek, hazudnak reggel meg délben meg este, mire feleszmélnél te már át lettél verve." (Anonim MC - Ha ezt elhiszed"Egész életedben egy dolog lesz, ami mindig kitart melletted: az árnyékod..."
"Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni..."
"Amit mindenkinek meg kellene tanulnia: Szeretet. Nevetés. Még több nevetés. Figyelni és tanulni. Kérni és megköszönni. Saját véleményt alkotni. Mások véleményét tiszteletben tartani."
"Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem, és már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen."
" Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem..~
2011. szeptember 6., kedd
2011. 09. 06. Rosszul indult, jól végződött
Sziasztok! Tudjátok, szeretnék változtatni azon, hogy erre a blogra csak a rossz élményeket írom le, úgyhogy most elmesélem a napomat, ami bár rosszul indult, nagyon is jól végződött... vagyis, még nem tudom, hogy fog végződni, mert még van 4 óra belőle, de csak jobb legyen.. :DD
Szóval... reggel fél hétkor felébredtem. Akkor szoktam kelni, mert így el tudok készülni és még hamarabb beérek a suliba, mint ahogy feltétlenül kéne, tudok beszélni a haverokkal, stb. stb., de ez most nem fontos. Hát, most fél hétkor fej és hasfájásra ébredtem, de nem a gyengébb változatból, ami zavar, de el tudod viselni... úgy kell elképzelni hogy MAJD MEGPUSZTULTAM úgy fájt! És nálam ez nagy szó.... Szóval most reggel nem sok kedvem volt felkelni és suliba menni, de úgy igazán élni se, ha ezzel jár. Na, valahogy mégis csak rávettem magam, hogy némi életjelet mutassak, úgyhogy végül is, kicsit később mint általában, de sikerült bevonszolnom magam a suliba. Első óra, info - mindig szerettem, úgyhogy jól kezdődött a nap, csak a hasfájás még kínzott, de akkorra (egy gyógyszer hatására) egész elviselhető lett... a fejem nem változott, de azt meg még éppen túléltem. A következő három óráról részletesebben nem fogok beszélni, egyik se volt túl durva, túlélhetők, de lehet, hogy csak azért mert még év eleje van... :))
Csak négy órám volt, úgyhogy kicsivel dél után már itthon voltam, áttanultam azt a kevés (értsd: nem létező) tanulnivalót holnapra, aztán megnéztem a Séta a múltba című filmet... Aki látta már, az tudja, hogy szomorú a film, szokás szerint elsírtam magam a végén... Na körülbelül ekkorra elmúlt a hasfájásom, teljesen, és a fejem is tűrhető állapotba került. És jó hangulatom volt, ami meg is maradt egészen mostanáig és remélem ez után is megmarad. :))
Aztán voltak facebook-on szép levelezések, mielőtt elindultam zenesuliba... :)) Meg hát egy kis telefonálás a Halendámmal, amitől elmúlt a maradék kis fejfájásom is... (köszi, Halendám, így utólag...xD) A szolfézs után már minden rendben volt, jöttem haza, fél hétre értem haza... figyelitek, hogy a napom fél hétkor kezdődött, és gyakorlatilag fél hétkor is fejeződött be? xDD szerintem vicces :))
Aztán gép... szóval most esti kockulás van... de igazából elég uncsi, csak énekelgetek, mert Halendának dolga akadt, valaki (VALAKI!!) pedig lelépett MSN-ről, úgyhogy most csöppet szétunom az üres, pókhálós fejecskémet... azért már úgyse kár... :))
Szóval, ennyi volt kb., nagy vonalakban a mai napom... csak kihagytam a "Felelsz vagy mersz?"-et, amit fizikán okoskodtunk ki.. meg a "fészbukolást" a zenesuliban... de végül is... hát, ennyi lenne... Detty egy átlagos, 4 órás (ŁŁ) napja... :))
akkor mára ennyi, mindenkinek további jó napot, még van 4 óránk, még akármi lehet :))
kaptok tőlem 2 videót, egy Mandy Moore - Only Hope-ot, mert most éppen azt éneklem, meg egy Maroon 5 ft. Christina Aguilera - Moves Like Jagger-t, mert imádjuk! :D
Jóóééjt :D
http://www.youtube.com/watch?v=suRsxpoAc5w <--- Moves like Jagger
Szóval... reggel fél hétkor felébredtem. Akkor szoktam kelni, mert így el tudok készülni és még hamarabb beérek a suliba, mint ahogy feltétlenül kéne, tudok beszélni a haverokkal, stb. stb., de ez most nem fontos. Hát, most fél hétkor fej és hasfájásra ébredtem, de nem a gyengébb változatból, ami zavar, de el tudod viselni... úgy kell elképzelni hogy MAJD MEGPUSZTULTAM úgy fájt! És nálam ez nagy szó.... Szóval most reggel nem sok kedvem volt felkelni és suliba menni, de úgy igazán élni se, ha ezzel jár. Na, valahogy mégis csak rávettem magam, hogy némi életjelet mutassak, úgyhogy végül is, kicsit később mint általában, de sikerült bevonszolnom magam a suliba. Első óra, info - mindig szerettem, úgyhogy jól kezdődött a nap, csak a hasfájás még kínzott, de akkorra (egy gyógyszer hatására) egész elviselhető lett... a fejem nem változott, de azt meg még éppen túléltem. A következő három óráról részletesebben nem fogok beszélni, egyik se volt túl durva, túlélhetők, de lehet, hogy csak azért mert még év eleje van... :))
Csak négy órám volt, úgyhogy kicsivel dél után már itthon voltam, áttanultam azt a kevés (értsd: nem létező) tanulnivalót holnapra, aztán megnéztem a Séta a múltba című filmet... Aki látta már, az tudja, hogy szomorú a film, szokás szerint elsírtam magam a végén... Na körülbelül ekkorra elmúlt a hasfájásom, teljesen, és a fejem is tűrhető állapotba került. És jó hangulatom volt, ami meg is maradt egészen mostanáig és remélem ez után is megmarad. :))
Aztán voltak facebook-on szép levelezések, mielőtt elindultam zenesuliba... :)) Meg hát egy kis telefonálás a Halendámmal, amitől elmúlt a maradék kis fejfájásom is... (köszi, Halendám, így utólag...xD) A szolfézs után már minden rendben volt, jöttem haza, fél hétre értem haza... figyelitek, hogy a napom fél hétkor kezdődött, és gyakorlatilag fél hétkor is fejeződött be? xDD szerintem vicces :))
Aztán gép... szóval most esti kockulás van... de igazából elég uncsi, csak énekelgetek, mert Halendának dolga akadt, valaki (VALAKI!!) pedig lelépett MSN-ről, úgyhogy most csöppet szétunom az üres, pókhálós fejecskémet... azért már úgyse kár... :))
Szóval, ennyi volt kb., nagy vonalakban a mai napom... csak kihagytam a "Felelsz vagy mersz?"-et, amit fizikán okoskodtunk ki.. meg a "fészbukolást" a zenesuliban... de végül is... hát, ennyi lenne... Detty egy átlagos, 4 órás (ŁŁ) napja... :))
akkor mára ennyi, mindenkinek további jó napot, még van 4 óránk, még akármi lehet :))
kaptok tőlem 2 videót, egy Mandy Moore - Only Hope-ot, mert most éppen azt éneklem, meg egy Maroon 5 ft. Christina Aguilera - Moves Like Jagger-t, mert imádjuk! :D
Jóóééjt :D
http://www.youtube.com/watch?v=suRsxpoAc5w <--- Moves like Jagger
2011. szeptember 5., hétfő
2011. 09. 05. Felesleges halvány kis reménysugár.... az én Nina cicám ♥ :'(
Nem tudom, mit ért ez. Nem tudom, mire volt jó, ha 2 óra boldogságot hozott, de napokig szomorkodni fogok miatta. Pedig nem olyan fontos... de nekem sokat jelent. Vagyis, sokat jelentett volna. Egy kismacska. Egy imádni való, tündéri vörös cica. Egyszerűen imádtam, attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam... Annyira aranyos, hogy az már fáj... Mondjuk, engem mindig elbűvölnek a macskák, mindegy, hogy mekkora, milyen fajta... egyszerűen van bennük valami különleges... amit én észreveszek, és amit szeretek bennük. De igazából Párduc óta nem szerettem meg egy macskát se. (De, Nefretiti-t... de ő egy teljesen más kategória, különlegesebb... másabb, őt másképp láttam...) Párduc, a fekete ördögöm évek alatt annyira a szívemhez nőtt és a halála annyira fájt... még mindig sírnom kell, ha rá gondolok, pedig már évek óta történt... és
reméltem, hogy állat soha többé nem kerül ennyire közel hozzám, mert aztán mikor végül elvesztem, az nagyon fájdalmas, és attól féltem, még egyszer nem bírnám ki. Mikor erre a cicára ránéztem, ugyanazt láttam a szemében, mint amikor Párdi nézett rám... pedig még csak nem is hasonlítottak... De mégis, annyira emlékeztetett rá... tudtam, hogy ez a cica legalább olyan sokat jelentene nekem, mint Párdi, ha itt maradhatna... és amikor ezek után, 2 óra után elszakították tőlem, bár tudtam, hogy ezer ok van, amiért nem maradhat, nem akartam elengedni... Nem akartam még egyszer átélni...De most már tudom, hogy jól döntöttem... tudom, hogy jó, hogy most vitték el, és nem akkor, amikor már jobban kötődök hozzá... és tudom, hogy valaki jó gazdája lesz helyettem is...
De ettől még nem lesz könnyebb, ettől még hiányzik, ettől még megszerettem ez alatt a kevés idő alatt, és jó időbe fog telni, amíg elfelejtem... vagyis nem őt, hanem azt, amit akkor éreztem, mikor ránéztem... és lehet, hogy ő csak egy macska, lehet, hogy másnak nem
jelent semmit, vagy egyszerűen csak aranyos és nem több... de nekem 2 óráig fontosabb volt, mint ez az egész világ.Nalacica
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)