Az egészből csak annyit veszek észre, hogy van egy műsor, amit minden nap előadsz nekem. Ez arról szól, hogy nem vagyok tökéletes és te nem érted, miért nem. Minden esetre az idő nagy részében gyűlölsz minden apró hibámért, aztán a maradék pár percben azt bizonygatod, mennyire szeretsz... Mit gondolsz, melyik a hihetőbb? Vajon miért hiszem azt, hogy mindenki jobban szereti a testvéremet, mint engem? Mert vele soha senki nem viselkedik így, mert ő nem mondja ki mindig, amit gondol, úgy titkolózik, hogy észre se veszed. És ugyebár, amiről nem tudsz, az nem is fáj, igaz? Tudod, nekem rosszul esik, hogy meg akarsz változtatni. Hogy nem fogadsz el olyannak, amilyen vagyok. Tudom, hogy sok hibám van, de aki tényleg szeret az a hibáimmal együtt szeret. Aki tényleg szeret, az nem várja el, hogy tökéletes legyek. És az is bánt, hogy tudom, ha akarnék se tudnék tökéletes lenni. Szeretnék megfelelni neked, de nem tudok... és csalódtam magamban. Tudom, tudom. Lehet, hogy bolond vagyok, mert érdekel bárki véleménye is a sajátomon kívül. Bolond vagyok, mert még érdekelnek az idegrohamaid. De ez azért van, mert nagyon sokat bántasz - azzal, hogy nem bízol bennem, és semmi nem jó neked amit én csinálok vagy mondok. Itt vagy mellettem, de nem ismersz, mert nem hagyom, hogy ismerj. Mert már nem bízom benned úgy, mint régen, és annyiszor megbántottál hogy már félek közeledni. Lehet, hogy sajnálom, de nem téged sajnállak és nem is magamat. Csak azt, hogy nem tudok megfelelni neked, még jobb lenni. Sajnálom, hogy el kell viselned... főleg, ha tényleg olyan vagyok, amilyennek látsz engem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése