Reggel anyu hangjára ébredtem. Azt mondta, hogy elmegy dolgozni, aztán hangosabban hozzátette, hogy takarítsam fel a teraszt. Ok, hogy én ígértem meg neki, hogy reggel majd elintézem, de azért ébresztőnek nem volt a legjobb... nem a legjobb, de hatásos. Másfél órán keresztül takarítottam a teraszt, fél nyolctól kilencig, és közben Taylor Swift számokat énekelgettem, a szomszédok nagy örömére. Kómás fejjel takarítani és énekelni... a legjobb reggeli program, legalábbis nekem. Mert így nem tudok gondolkozni... és álmodni se. Tökéletes. Egyszerűen csak léteztem, és ez olyan jó volt. Nem mondom, hogy nem aludtam volna még 1-2 órát szívesebben, de... ez van. Legalább sikerült röpke másfél órára elűzni a hangokat a fejemből, amik újra meg újra közlik velem, mekkora vesztes vagyok. Bár, ezt már a hangok nélkül is tudom.
Ma megismerhettem a nagynéném barátjának az unokahúgát (tudjátok követni?) és nagyon jót beszélgettünk... szóval, találtam egy haverjelöltet. Ez pedig számomra rettentő nagy sikerélmény, mert, mint tudjuk egy szerencsétlen, örök vesztes vagyok. Erről is le kéne szoktatnom magam. Ha úgy gondolom, hogy örök vesztes vagyok, akkor az is maradok, nem? Már csak el kéne hitetnem magammal, hogy nem vagyok az. Ez már nem lesz annyira nehéz. Már nem érzem annyira egyedül magam... már látom a fényt az alagút végén, azt hiszem. (: Mert ha ennél rosszabb már nem lehet, akkor jobb lesz, nem? Szeretném elhinni, hogy így van.
Pár órával később - igen, megint a régi nóta, csesszük le Dettikét minden olyan dologért, amihez semmi köze nincs, és ha ezen kiakad, mindenki nézzen rá állati rondán... Gratulálok, szerintem is nagyon igazságos... Így kell ezt csinálni... És még ezek után ti lepődtök meg... áá, király, megint könnyezek, annyi a sminkemnek... Nektek életcélotok, hogy minden jó napomat tönkretegyétek valahogy??? Gratulálok, szép volt. Mert kell valakinek is a selejt gyerek társasága...? Kétlem. Ezek után még jobban értékelem azok törődését, akik még foglalkoznak velem. Köszönöm. Ennyit arról, hogy egyedül a világ ellen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése