Fura cím, fura világ, fura emberek....
Nem tudom, miért jelent nekem ilyen sokat 1-2 mondat, amit még csak nem is én mondtam ki... de nekem kellett volna. Valami, amit egy idő után kérdés nélkül is elmondtam volna. De ha megkérdezted volna.... akkor is. Lehet, hogy nem szívesen, és lehet, hogy nem válaszoltam volna minden kérdésedre.... de próbálkoztam volna. És most... már nem próbálkoznék. Azért, mert mindegy, hogy elmondom-e.... úgy látom, megtalálod a módját, hogy megtudd, anélkül is, hogy nekem egy szót is kellene szólnom. Talán jobb választ kaptál volna a kérdéseidre, talán többet tudnál, ha attól kérdezed, akiről tudni akartál valamit. De... ebből elég is. Nem haragszom, csak... csalódott vagyok. Nem ezt vártam tőletek.
Furcsa. Megint... megint olyan szar érzésem van.... Azt mondtad, gondolkozzak el néhány kérdésen, és én elgondolkoztam. Nem kellett volna. Rájöttem, hogy profi hazudozó vagyok és magamnak hazudok a legjobban... de arra is rájöttem, hogy miért hazudok magamnak. Csak azért hazudok, mert így elhitetek magammal olyan dolgokat, amik örömet okoznak nekem. Most már ez sincs. Most, hogy ezt is tudom magamról, elvesztettem még valami jót az életben. Bár már igazából nem tudom, mit jelentenek nekem ezek a hazugságok. Mit jelentenek nekem ezek az emberek, akikkel majdnem mindennap találkozok, vagy beszélek? Mit jelent nekem EZ AZ EGÉSZ??? Csalódtam majdnem mindenkiben, aki megértett, és aki hajlandó volt meghallgatni. Elvesztettem majdnem mindenkit, aki fontos volt. Ezek után mit vártok tőlem? Elvárhatjátok, hogy boldog legyek, de nem fogok megfelelni az elvárásnak. Egyedül, sajnálom, de nem tudok boldog lenni. És ha egyedül hagytok, sajnálom, de ugyanúgy fárasztani foglak titeket a depimmel... mert ha nincs kinek mondanom.... ha magamba fojtom... mennyivel jobb? Persze, nektek biztos sokkal kényelmesebb lenne. Egy depis hülyegyerekkel kevesebb, nem igaz?
Még értem is. Nem sokan hiányolnak mostanában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése