Igen, még mindig szarul. Bebizonyítottam a szüleimnek, hogy az, hogy "nem vagyok éhes", nem mindig jelenti azt, hogy "hagyjál már, kockulni akarok". Most például a történet a következő. Nem vagyok éhes, de (miután rám parancsolnak, hogy menjek enni) kimegyek a konyhába. Jó a kaja, nem panaszkodhatnék, de mégis az lett a helyzetből, hogy kihánytam mindent, ami bennem volt. Ami egyenlő a reggelimmel, ami egyenlő kb. 4 (lehet, hogy túlzok) falat kajával. De azért elég rossz érzés volt... Furcsa. Nem vagyok beteg. Nincs lázam... Reggel alig ettem, tegnap meg semmi olyat, amitől szarul lehetnék. De mind1... Végül is mind1. Ez úgyis csak engem érdekel.
Nem is értem, miért írom ezt a blogot. Semmi értelme. Úgyse olvassa senki, ha meg nem olvassa, akkor írhatnám mindezt a naplómba is. De valahogy... jó, hogy ha valakit 1 picit is érdekel az életem, az elolvashatja. tudom, hogy nem sok ilyen ember van, de...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése