2011. 11. 17.

Sokan azt mondják, ha ismersz valakit, soha nem tudod majd elfelejteni, mert sok időt töltöttél vele, mert már az életed része, akár akarod, akár nem. Én nem így gondolom. Én eleve nem akarok elfelejteni senkit. Én mindenre emlékezni akarok, ami történik velem, minden pillanatra, mert akkor tudom, hogy mi miért történik a jelenemben. Ez így jó. Én egyszerűen csak nem nézek azokra, akik bántottak. Nem hallom, amit mondanak... Eltűnnek. Nem felejtem el őket. Gondolok rájuk néha. Beszélek róluk, de kizárom őket a további életemből. Ez az én döntésem. Ennek néha így kell lennie... azt hiszem. Ez eddig mindig bejött. :) És lehet, hogy némelyeknek tényleg fáj, hogy nem írok vissza, nem veszem észre... de gondoljatok már bele, nem érdemlek meg egy kis távolságot? Aki bánt, azzal nem szívesen állok le dumálgatni a centerben. Ne lepődj meg, ha otthagylak. Nem fogsz meglepődni ugye? Nem hát. Már hozzászoktál. Nem változik semmi.