2012. 01. 31. - 2012. 02. 01.

01. 31.
Fél év alatt kilábaltam a depressziómból, és egy óra alatt sikerült visszalöknötök egy másikba. Elintéztétek, hogy ne akarjak felébredni holnap reggel. Úgy egyáltalán. Hogy itt akarjak hagyni mindent. Tudom, hpogy ez az egész nem csak rólam szól, de akkor is... könnyebb lenne elmenekülni a problémák elől. Persze tudom, hogy csak a gondolatokhoz van bátoságom, cselekvéshez nincs... De félek attól, amit ezek a gondolatok váltanak ki belőlem... Nyugalmat... Tudom, hogy az élet folytatódik, felkelek reggel és minden megy tovább, de nem fogom elfelejteni, hogy tegnap a saját anyám emelt rám kezet. Ahogy beletépett a hajamba. Ahogy felpofozott. Nem fogom elfelejteni a könnyeket az arcomon, és a gondolatokat, hogy ma este összepakolok és eltűnök. Semmit nem fogok elfelejteni a ma estéből.
Furcsa, hogy a családomnak mindig velem van baja, és úgy általában... úgy érzem, mintha... csak kihívásnak tekintenének. Mondjuk ezzel nincsenek egyedül...

02. 01.
Örülök, hogy vannak igazi barátaim. Tudom, hogy úgy volt, nem írok neveket, de... ő most megérdemli. Emese, köszönöm, hogy meghallgatod a gondjaimat, bármilyen idegesítő. ÉS.. jól esik, hogy van valaki, akinek ott a válla, hogy kisírjam magam rajta. Tudom, hogy te mindig mindenkinek próbálsz segíteni, és azt akarom, hogy tudd, én nagyon hálás vagyok ezért... Mert tényleg segítesz. A tegnapi gondolataim megmaradtak, de már tényleg csak halvány gondolatok. Mondjuk... nem esett jól, hogy reggel az anyám és a tesóm is velem veszekedett, és hogy sírva indultam el suliba, de hát... ez van, nyilván ezt érdemlem, ha ez történik. Mert minden okkal történik. Karma, ugye?... Nem tudom, majd lesz valahogy... minden megoldódik majd idővel, de addig... nem tudom, mi lesz.
Anyu... tudom, hogy nem olvasod a blogot, nem is akarom, hogy olvasd... de ezt le kell írnom... mert nem tudunk normálisan beszélgetni, te nem bízol bennem, én nem bízom benned.... nem kérem, hogy kérj bocsánatot, egy az, mert tudom, hogy olyan vagy, mint én... ha ki is mondanád, nem gondolnád komolyan... te soha ne bánsz meg semmit, ahogy igazból én se... és... túl kevés lenne, túl későn. Nem haragszom rád, csak nem értelek. Nem értem, miért viselkedik velem így a saját anyám. Persze, én se vagyok egy mintagyerek, de.... mégis... Nem értem.
Nem tudom, mi lesz holnap. Folytatódik minden, az élet megy tovább, de még sejteni se sejtem, hogy mit hoz majd... és csak reménykedni tudok, hogy jót. Ha pedig nem... ha elszakad az a cérnaszál... Akkor.. lehet, hogy nemsokára találkozunk, Kitti...

2012. 01. 29.

Szóval, van rengeteg kép, és kevés idő... melyik az, amit a közeljövőben kéne lerajzolnom?..

1.

2.  

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

Szóval itt van az első 20 amit kiválogattam, és mindenkit, aki olvassa a blogot is kicsit is érdeklik a rajzaim megkérek, hogy írja le nekem, melyik az, ami tetszik, amit le kéne rajzolnom... (úgyis mindet lerajzolom majd, csak hogy melyiket először..) a fekete-fehér képek grafittal készülnek majd, a színesek pasztellel, és valószínűleg utólag el lesznek ajándékozva.. : ) Szóval, akkor véleményeket vagy ide, komiba, vagy fb-n, msn-en, e-mailben : ) köszi előre :)

2012. 01. 26.

Na szóval... összességében elég szar hetem volt, mit szépítsem. Túl vagyok rengeteg dolgozaton, a szokásosnál is durvább sulis hajtáson, veszekedéseken és egy kis idegösszeomláson. De a hétnek még nincs vége, és innentől kezdve én vagyok, a zene van, amit kb. napi 20 órában hallgatok, a hétvége van, a haverok vannak. Ennyi. Még van egy péntek, 1 nap a suliban, de már nem lesz semmi ami túlterhelné az agyam. Lehet aludni fizikán. Kémián. Matekon.... meg törin is. és ezen kívül még lesz egy angol meg egy ének. Ebbe igazán nem fogok belehalni... : ))
A hétvége... még nem tudom, mi lesz belőle. Teljes mértékben az őseimen múlik. És annyira utálom, hogy mindent az utolsó pillanatban kell megbeszélni... Több mint 1 hete kérdezgetem őket, de no válasz... ://
Aztán... énekóra. A mairól van szó...Hát... a hangszálaimtól egy időre fájdalmas búcsút kell vegyek.. xDD

2012. 01. 24.

Na hello : ) Újra itt vagyok, megintcsak info órán, dogát írtunk, de egyszerű volt : ))
Ezt szeretem az info-ban... ha írunk, és kész vagyok, utána azt csinálom, amit akarok. Kockáknak előnyös : )
Nem nagyon tudok most írni... nem tudom, miről írjak, de hát mindegy is, úgyse olvassa senki... úgyhogx nem baj, ha értelmetlen, amit írok. Egyáltalán nem baj. A tegnapi nap... hát.. furcsa volt. Először is, értettem a fizika számításokat, ami tőlem több, mint furcsa. Kb. csoda szintű.. :)
Mivel most nagyon nagyon unatkozok, és ezeken a gépeken nincs fb hogy oda írjam, ide fogok idézeteket gyűjteni. Aztán ha eszembe jut este, majd írom oda is.

'A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk.'

'Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit, ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer.'

'Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb.' 
(de ismerős...)

'És most már ne visszafele nézz, arra, ahonnan jöttél, hanem arrafelé, amerre menni akarsz, - tovább.'

'Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. (...) Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfűzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem.'

'Biztatnak, hogy álmodj, aztán alig kezdtél hozzá, máris az utadat állják. Irigykednek.'

'Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak.'

'Ha azt szeretnéd, hogy váljanak valóra az álmaid, ébredj föl!'

'Az embereknek szükségük van ábrándokra. Ha mindnyájan pontosan olyannak látnánk a világot, amilyen valójában, reggel senki sem akarna felkelni az ágyból.'

'Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásától.'

'- Te szereted a magányt?
- Nem, azt hiszem, a magány szeret engem.'

'Én roppant szeretek "magamat sajnálva" sírni.' (ez is ismerős... :D)

'Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre.' (WS)

'Számtalan módon lelhetünk társra és ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz, de hogy egy társulás működjön, nem csak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.'

'Igaz Szerelem! Melyik lány nem álmodott még erről? Még a legszégyenlősebb is lelki társra vágyik - olyasvalakire, aki megérti a reményeit és félelmeit, nevet a viccein, felajánlja a kabátját, ha hidegre fordul az idő, elbűvöli a szüleit, és imádja őt szépséghibáival együtt.'

'Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.'

'Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned.' (deszééép.. *-*)

'Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre. '

'Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki.'

'Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.'

'Vannak szavak, amelyek leírásához, egymáshoz fűzéséhez az érzések adnak ihletet. Az érzések fonják össze ezeket a szavakat, mondatokat. Hiába kéri, hogy írj valami szépet - lélek nélkül nem megy.'

'Időnként nem értünk dolgokat. Időnként vannak furcsaságok. De bármit is tesz a másik, amit nem értünk, vagy netán félreértünk, sőt, esetleg bánt, a szeretetéhez kell visszatérni. Tudni, érezni, hogy szeret.'

'A szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti, eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet köteléke hozza létre.'

'Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés. (...) Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.'

'A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék.'

'A pokol nem egy hely. Hanem egy érzés. A hiány érzése.'

2012. 01. 10.

Bűntudatom van. Nem értem, hogy miért kell nekem mindent túlreagálni, akkor is, ha valaki kivételesen nekem akar jót... :// És így utólag már csak azt kívánom, bárcsak akkor kussban maradtam volna... ezt meg kéne még tanulnom... és ezeken a rohadt sulis gépeken még a Facebook is le van tiltva, mert egy barom osztálytársam szidta rajta az egyik tanárt, ezért még írni se tudok neki.... és úgy érzem, nem tudok várni délutánig, hogy elmondjam neki, sajnálom... :(
Életem egyik legstesszesebb hete vár rám, és ez még csak a 2. nap...  8. félév... :// ma is 2 tz-t írok.. (kémia és biosz ://)
De legalább infón hagyják, hogy kockuljunk... amiért állati hálás vagyok, de mennyivel jobb lenne, ha lenne Facebook.... és ezt nem csak az fb-függő oldalam mondatja velem. Tényleg hiányzik. (Nem, nem a Facebook. :/) És tényleg rohadtul bűntudatom van és szarul érzem magam a tegnapi miatt. És tudom, hogy csak figyelmes akartál lenni, de akkor is szarul esett... egy kicsit... de persze, túl tudom magam tenni rajta, nem gond. Csak... lehet, hogy komolyan gondoltam. Egy pillanatra belegondolhattál volna. De már mindegy...
Nemsokára mehetek fizikára, aztán egy töri, aztán kémia tz... (Mondanom se kell, szart se tanultam rá, de majd írok puskát és meg van oldva.) Aztán lesz egy szabad óra, aztán írhatok biosz javító tz-t.. :(
Már csak azt kéne eldöntenem, hogy tanuljak abban az 1 órában bioszra, vagy a könyvtárba kéne inkább menni kockulni és írni egy bocsánat-üzit... valószínűleg tanulás lesz belőle, aztán még jobban bűntudatom lesz, de valahogy túlélem majd estig, akkor meg úgyis beszélünk.... remélem...
Remélem, nem haragszol rám... tudom, hogy néha kibírhatatlan vagyok, néha hülye, néha meg csak játszom a hülyét... néha értetlen, és néha túlreagálok dolgokat... és tudom, hogy nehéz engem elviselni... de akkor is.... szeretlek....