2011. 10. 18.

Ma van két éve, hogy.. Kitti... Néha szeretem elhitetni magammal, hogy még vigyáz rám, hogy még figyel valahonnan... Hiányzik... Nagyon... és hiába telt el két év, még nem tettem túl magam rajta, és soha nem is fogom... Nem is tudod, Kitti, hányszor gondolkoztam azon, hogy követlek, de azt hiszem, most sikerült értelmet találni az életemnek. Ezt is te intézted így? Nem is tudom, miért írtam ezt le... Te már soha nem olvashatod ezt a blogot...

Nagyon, nagyon hiányzol, Kitti, és visszaforgatnám az időt, ha megtehetném. Te,visszaforgatnád?...

Hiányzol..

2011. 10. 12

Számtechórán ülök, sietek, kb. 6 percem van írni... Elég zűrösek mstanában a dolgok errefelé, /pill gép és teló letiltásban szenvedek, és tényleg szenvedek.. Ne mondja nekem senki, hogy ez semmiség, mert nem az. Nagyon elszomorít. A gépem nem hiányzik annyira, de a telóm... el se tudom nélküle képzelni az életemet, főleg nem most... És a legrosszabb, hogy mindez egy hülye félreértés miatt... De talán megérte, a vasárnap nagyon jó volt, azt hiszem hónapok óta most éreztem először IGAZÁN jól magam... Köszi.. :)) Talán megismételhetnénk majd, valamikor... :))

Ne tudom, meddig nem jutok még géphez... legalább 1 hónapra számítok, de majd igyekszem úgy intézni, hogy kevesebb legyen... mindent megteszek majd...

Azt hiszem, a harcnak vége, mostmár tényleg teljesen értelmetlen, esélytelen, hogy elengednek a Pécsi Müszibe... Sajnálom.. :((

Azt hiszem, egy időre el kell köszönjek, majd írok... ha máskor nem, a legközelebbi számtech órán... Addig még teljes mértékben felmondja majd a szolgálatot az idegrendszerem, de majd megpróbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne... Csak azok miatt, akiket szeretek... Szeretleeek titeket, akkor is, ha most nem nagyon tudunk beszélni... Hiányoztok...

Viszlát, a következő számtech óráig.. :(